A szobrász elment, de szörnyfejecskéi, félkezekre, diribdarabokra repedt lényei itt maradtak, és néha kibuggyannak abból a budai házból, ahol mesterük hagyatéka jobb híján pihen. Most a Biblia Galéria rendezett kiállítást Thury Levente emlékére.
Pályakezdése egybeesett a magyar kerámiaművészet radikális törekvéseivel. Azzal a generációval indult együtt, amely a kerámiában nem a bögrecimkézést, hanem az autonóm művészetet kereste, és az avantgárd felé indulva meg is találta. Eleinte szériagyártásra tervezett, de hamarosan saját útra tévedt, amit élete végéig nem hagyott el. A legendás szobrászelőd, a prágai Lőw rabbi nyomában haladt - a családi kutatások anyai ágon számon tartanak egy távolabbi rokoni viszonyt a híres rabbival.
Thury kerámiái azonban nem csupán agyagból vannak, hanem rájuk rakódott egy tárgyimádó kor mindenféle kacatja, ablakkeret, papírpénz, lyukas fotel, síléc. Egyik sorozata táblaképre hajazva, vastagon felvitt festék- és agyagrétegek közé applikálta a gólemek testrészeit vagy gondolatcafatjait, máskor faoszlopok közé szorult fejecskék, idomtalan, törött koponyacsontok bámészkodnak békésen a csavarok, fémbetétek, deszkaszilánkok káoszán túlra, oda át, a túloldalra, amelynek erőit volnának hivatottak idehozni, emberközelbe varázsolni. Mint az eredeti, a hatalmas és félelmetes Gólem, aki Prága utcáin megvadulva pusztított, mert alkotója képtelen volt a felidézett isteni erőket emberi viszonylatba csitítani.
Thury gólemjei nem ijesztő erőt hordoznak, hanem az isteni összeköttetés sérültjei. Sebeiket a testükön hordják, a kor hordalékával együtt, néha nem is tudom, tárgyak-e már vagy még élőlények, mindegyik valami mélyen elrejtett civilizációs szorongást sejtet. Sokan ismerünk egy-egy részletükben magunkra, talán ez volt az oka, hogy az 1984-es, egyik első gólem-kiállításon már az első héten vagy ötven darabot vittek haza belőlük kabátjuk alatt a látogatók. A mostani, igen kis helyre szorult emlékkiállításon sem fogyatkozott meg a mester szeretetteli humora. Az elárvult gólemcsorda ugyanolyan eleven, mint teremtőjük lehet ebben a percben, csak már nem itt köztünk, hanem odaát.
