??. Paál Zsuzsanna, aki a budapesti Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakon végzett, majd az animáció, computeranimáció lehetőségeit tanulmányozta, eddigi kiállításain, a tárlatok megnyitóin az installáció, az animációs film, a performansz eszközeit használta föl, ötvözte, hogy újraélje, s hogy művei nézői számára újraélni segítse azt a teljességet, amelynek ? hitem szerint ? az igézetében dolgozik. Szinte mindegyik kiállításának központi elemeként jelent meg a víz, a négy őselem egyike, amelynek létezése a kezdetektől kezdve elválaszthatatlanul összefonódott az emberiség történetével, mítoszaival. A vízből emelkedett ki Vénusz, a szépség istennője, a Vörös tenger vize által vesztek el az Egyiptomból visszatérő zsidó nép üldözői. Születés, halál, titok, messzeségek képei, képzetei fonódnak össze a vízzel, de persze ott van a művészet alapvető témái, anyagai, eszközei között is. Ahogyan a velencei festészet remekeinek egész sora igazolja, a víz megváltoztatja a színek és a fények hatását, akár a festő, maga is építi, formálja az alkotás. ?. Paál Zsuzsanna számára is a művészi cselekvés valóban kimeríthetetlen forrása a víz. A medence kis négyszöge afféle fórum, agóra a számára, hogy különös, az emberek, az állatok vagy éppen az angyalok világát egyszerre idéző lényeit elhelyezze a víz körül, árnyékukat pedig a különös fényeffektusok segítségével a kiállítóterem falaira vetítse. Ha éppen úgy helyezkedünk el, talán a saját árnyékunkat is fölfedezhetjük a falon, egybevegyül a valóságos és a képzeletbeli világ. Az alkotót bizonyosan ott látjuk majd néhány perc múlva, hiszen jelen van ebben a világban maga is. Ahogyan azt a kifejezést az animáció is jelzi, ő maga életre kelti a lényeket, mintegy az évezredes Pygmalion-mítoszt is újabb fejezettel gazdagítva. A mű létrehozása ebben az esetben maga is a mű részévé válik, a performansz, amely ugyancsak elválaszthatatlan Paál Zsuzsa kiállításainak megnyitóitól, egyszerre foglal magába tervezett, ha úgy tetszik gondosan előkészített, gondosan kipróbált mozzanatokat és véletlenszerű történéseket. Ősi gesztusok ismétlődnek, értelmeződnek át, olyan dallamok hangzanak föl, amelyeket segítségül hívva formálják őket tovább. Egy titokról a fátylat föllebbentő, és a nézőt újabb titokkal szembesítő folyamat részesei lehetünk, egy nagyon személyes és mindannyiunkhoz szóló üzenet fogadói. Külön-külön és együttesen is, sőt magunk is tevékeny résztvevőkké válhatunk."P. Szabó Ernő A kiállítás megtekitnhető: 2002. október 21 ? október 29.
