Az egykori alkotótárs és barát Stanislaw Zbigniew Kamieski így emlékszik vissza Gémes Péterre: "1974-ben ismertem meg, amikor is mindketten a diplomamunkánkon dolgoztunk. Az együtt töltött hosszú hónapok, a beszélgetések és az egymás mellett alkotás, a benyomások, tapasztalatok, megfigyelések cseréjére fordított idő, Amerika művészi felfedezése közel hozott bennünket egymáshoz. Pétert akkoriban magával ragadta és inspirálta a nagyvárosok világa a maga fényeivel, reklámjaival, kirakataival, színes plakátjaival és filmfelvételeivel. Talán azért volt ez, mert Budapesten és Varsóban a nagyvilágnak csak felvillanásaival találkozhatott. Péter természetes módon volt annak polgára, a világképes volt őt elkápráztatni; ő maga hagyta is, hogy a világ elkápráztassa, de hibátlanul el tudta választani mindazt, ami értékes és mélyreható a felületes és értéktelen dolgoktól. Szerette a szép apróságokat, nagy jelentőséget tulajdonított a jó minőségű és ízléses részleteknek, míves, elegáns elkészítésének mindannak, amit maga csinált, amiben részt vett, amit oda akart ajándékozni valakinek. Vonzotta, de el is gondolkodtatta a gyerekjátékok és a felnőttek tárgyainak világa. Tudatosítani akarta magában annak a titokzatos erőinek a mibenlétét, amellyel a tárgyak rendelkeznek az ember felett, azt, hogyan képesek maradéktalanul eluralkodni a gyerekeken és felnőtteken egyaránt. Bosszantotta saját pszichikai beállítottsága, mely kész volt olyan világot építeni, ahol elsődleges szerep jut a csecsebecséknek. (...) Kezdetben mégis a fotó felhasználásával szórópisztollyal festett gyakran titokzatos, nem világos jelentésű, realisztikus képeket, rajzolt szórópisztollyal papírra, s krétarajzokat is készített. Néhány gyermekkönyvet is illusztrált akkoriban, illetve lexikon jellegű kiadványokhoz készített ábrákat. 1983-ból származik egy érdekes szórópisztollyal készített rajz, mely a nappal és éjhatárán lévő tájat ábrázol: a vékony földcsíkot dombok zárják le a horizonton, a hatalmas égbolton a felhőkben óriási, fényes kereszt látható, a fény a horizont mögül világítja be a felhők vonulatát, alul a föld sötétben marad. A kereszt megvilágított alakjában két forma rajzolódik ki, mintegy megalkotva annak belső konstrukcióját. A fekete függőleges, úgy tűnik, a földi sötétséghez kapcsolódik, s ezt szeli át egy fehér, majdnem vízszintes árnyéka egy keskeny háromszögnek, amely már mennyei szférához tartozik. E művet 1992-ben II. János Pál pápának ajándékozta annak magyarországi látogatása alkalmával. (...) Gémes Péter 1996. október 22-én halt meg 45 éves korában, alkotói lehetőségeinek teljében. Íróasztalán ott maradtak a későbbre tervezett munkák vázlatai, melyeket két hónappal halála előtt még megmutatott nekem. Mégis úgy érzem, hogy a mű, melyet hátrahagyott, mint művészi megnyilvánulás, nem szorul kiegészítésre." A most nyílt kiállítást halálának 10. évfordulója alkalmából rendezték. A kiállítás helyszíne: Galéria PLATAN Budapest, 1065 Budapest, Nagymező u. 15. A kiállítás látható: 2006. július 20. - szeptember 1. Nyitva tartás: keddtől péntekig, 11-19 óra között
