A kirakatüvegen keresztül csupán egy egész falat betöltő videó lüktet kifelé, az ajtó előtt több az ember, mint odabent. Mintha a bent álldogálók mindegyike, a körkörösen felállított, pezsgőtől gyöngyöző poharak és az éppen forgató tévéstáb mind egy tökéletesen megtervezett kiállítás, avagy performansz részei lennének, mi "kintiek" pedig várjuk a bebocsáttatást, hogy ha nem is részei, de legalább némileg részesei lehessünk a hideg fényektől övezett eseménynek.
Horváth Dániel alkotása
Rövidesen kiderül, hogy a kintiek közül senki sem várakozik, megfosztva engem a belülre kerülés szakrális rítusának átélésétől. Bent a tévéstáb kérdez, a NextArt művészei pedig válaszolnak - mindannyian fiatalok, és ebben a pillanatban (lévén egy zenei csatorna a faggató) inkább hasonlítanak újonnan összeállt zenekar tagjaira, akiknek még szokatlan, hogy újra együtt vannak, kissé zavarja is őket a rivaldafény, de nem véletlen, hogy a kamera éppen őket pásztázza.
1 év lehet nagyon hosszú idő, de nagyon rövid is - természetesen annak függvényében, hogy mi kerül a mérleg másik serpenyőjébe. Egy galéria időszámításában - pláne, ha a kortárs területén érintett, új galériáról van szó - lehet nagyon hosszú: kivárni, végigküzdeni azt a 365 napot, szembesülni az új, ismeretlen helyzetekkel, megharcolni az elismertségért. Olykor épp ilyen okokból kifolyólag lehet nagyon rövid is: ahogy Németh Orsolya galériavezető elmondta, ez az év úgy elszállt, hogy szinte észre sem vette, hiszen folyamatos munkával telt. A fiatal, ambíciózus galériavezető már korábban szembesült a néha igen bosszantó idő súlyával: 2 évbe telt csak az, hogy a galéria Aulich utcai helyiségét megtalálja. Kitartását és elszántságát mi sem példázza jobban, mint hogy a galéria kifejezetten a fiatal kortárs alkotók műveire specializálódott, emellett a MOMÉ média design szakával együttműködésben a mozgókép és animáció is hangsúlyos helyen szerepel a galéria profiljában. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a NextArtnak jelenleg hat állandó kiállítója van.
Hidvégi Áron alkotása
Ismerős képek tűnnek fel a kiállítóterem mögötti kis helyiségben, vásznak, székek, a munka nyomai. Látszik, hogy belakták, hogy a káoszban is megvan a maguk rendje. Hat művészé, akik egyenként olyasmit tettek le az asztalra - kivétel nélkül komoly díjak és elismerések tulajdonosai -, ami feljogosította őket, hogy a NextArt kivételes csapatának tagjai lehessenek. Sok galéria kockázatosnak tartja ugyanazon művészek állandó szerepeltetését, de ahogy arra Horváth Dániel festőművész is rámutat: "Ez biztonságot ad, és a saját festmények árulása helyett több idő marad az alkotásra".
Hidvégi Áron, aki szintén a NextArt szárnyai alatt ténykedik, elmondta: az a nehéz a kortárs művészetben, hogy sokan inkább abba fektetnek, aminek már értéke van. A galéria helyiségének ezzel szemben - állapot szempontjából - eredetileg nem sok értéke volt: egy lerobbant gyerekkönyvtár romjait kellett újjáéleszteni. Némileg ezt az ifjúsági vonalat követve a NextArt - igen dicsérendő módon - Elképesztő! címmel múzeumpedagógiai fogalkozásokat tart tizenéveseknek, akik meglepően jól reagálnak a kortárs művészetre. Így amellett, hogy a kortárs művészet következő generációjának gerincét alkotják, már a következő generációt is igyekeznek kritikus befogadóvá nevelni. Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napjuk!
