Génmódosított háztáji rakéta

A szülőfalujában, Mezőszemerén élő művész évtizedek óta konzekvensen ragaszkodik a vidéki lét motívumainak, dilemmáinak, a szegények gazdagságának bemutatásához. Az utóbbi években inkább a festészet felé forduló, de performanszokat, akciókat is egyaránt létrehozó művész maga is egy a helybéli dolgos emberek közül. Amiben mégis különbözik tőlük, hogy a földművelés és állattartás mellett és közben önreflektív figyelemmel fordul az urbánus léten túli élet felé. Ebben, a természetnek ugyancsak kiszolgáltatott körforgásban mindennek megvan a maga rendje, de elsősorban nem a kényelmi szempontok, hanem a szükség az úr. Úgy hívják: betevő. Aminek az érdekében viszont, arrafelé szántani, vetni, kapálni, betakarítani stb. kell. Ahogy a táj, a termőföld, a kert, úgy a sáros utcák és a játékgép magányú kocsmai arcok is fel-felbukkannak Bukta Imre művein. Miképp azt a természet diktálja.

 

A Molnár Ani Galéria által működtetett Park Galéria azért különleges helyszín a kortárs képzőművészet bemutatására, mert az egyik budai bevásárlóközpont lépcsőfordulójában helyezkedik el. Az ott bemutatott művek tehát akkor is szem előtt vannak, ha csak shoppingolni indul az ember. Az utóbbi kiállítók szinte mindegyike (pl. Kicsiny Balázs, Vincze Ottó, Benczúr Emese, Várnai Gyula) élt is azzal a lehetőséggel, hogy a szabadidő eltöltésére is alkalmas térben olyan gondolatébresztő műveket mutasson be (többnyire installáció formájában), melyek a közösségi létformákra, a fogyasztói társadalom szokásrendszerére, a környezetvédelemre vagy akár a művészet létkérdéseire irányítják a figyelmet.

 

Bukta Imre sincs ezzel másképp, jó arányérzékkel, szűkszavúan fogalmazott meg húsbavágó kérdéseket. Az Európai Unióban egyébként tiltott, ám ?valahogy? mégis idekerült génmódosított élelmiszerek veszélyeire hívja fel a figyelmet. Installációja meglehetősen tárgyilagos, két üvegvitrinbe helyezett el néhány mutáns és óriási kukoricacsövet. Két oldalról pedig egy-egy fotóval jelzi kijelentése valóságtartalmát.

 

A sok mindenre rezisztens sárga csodák tiltott vetőmagból szökkentek szárba sok száz hektáron. Majd az egész országra kiterjedő hajtóvadászat után, a megsemmisített kukoricából maradt még annyi, amiből a következő évben a jóhiszemű termelő földjén kifejlődhettek a gigászi mutáns példányok. Ezeket szüretelte le Bukta Imre, hogy iróniával és keserédes humorral beleállítsa a konzumtársadalom szentélyébe. Aki látott már valaha kukoricát élőben, az tudja, hogy amit viszont itt lát, korántsem normális, mégis a pláza-közeg megalomániás díszletei között már-már vágyott és elérendő célként jelenik meg. A fogyasztói társadalom alaptézise lett Bukta Imre GM Kukorica című kiállításának célpontja: ?az egyén identitása elsősorban ahhoz kötődik, hogy mit fogyaszt, szemben egy termelő társadalommal, ahol ahhoz, hogy mit termel?.