Minden kollázs-elem veszélyt jelenthet a kép számára. Egyszerűen amiatt, hogy idegen anyag; általában más a hordozója, technikája, szerkezete, mint a kép többi elemének. S ha nem integrálódik az egészbe, maradhat puszta applikáció, mottó, apropó; nincs mit kezdeni vele, szervetlen, mert esetleges - inkább az értelmünkre, mint vizuális befogadókészségünkre számít. Más a helyzet, ha az idézet valóban kiindulópontja a képnek, ha a vonatkoztatási rendszer részévé válik, ha valóban mintegy benne összegződik mindaz, amit a kompozíció egyéb elemei is megvalósítanak; számítanak egymásra, bonyolult-kényes egyensúly képződik köztük. Nem választhatók széjjel, mert szerencsés esetben talán azt se tudni már, hogy melyik volt az elsődleges: a talált jel építette-e maga köré a kompozíciót, vagy a kompozíciós idea kereste -e meg azt a korábban létezett alakzatot, amely innentől fogva a virtuális "enyészpont" szerepét tölti be a maga számára. Yorgos Tzortzoglu zeneszerzők kottakéziratain alapuló képei mindkettőre adnak példát. A képszerkezet erővonalai hol az idézetben futnak össze, hol éppen ellenkezőleg, mintegy kivetülnek az alapmotívumból, szétrobbantják annak eredeti grafikus konstrukcióját. Ritka következetességgel tartja magát ahhoz az alapelvéhez, hogy nem illusztrálja az idézett zenét, nem asszociatív-psziochologizáló, hanem vizuális kommentárt fűz hozzá - mert tudja, hogy a kottakép csak hangzó zenévé fordítható át, nem a szem, hanem a fül számára kínál értelmes információt. Amikor a komponista kézírásából indul ki, voltaképpen fölerősíti a véletlen folytán létrejött, vagy csak csírájukban sejthető grafikai lehetőségeket, vagy talán mondható az is, hogy a grafológiai jellegzetességeket. Ily módon persze nagyon is intim-személyes viszonyt alakít ki a kotta-rajzolatok mögött megsejthető személyiségekkel; olyan elemét bontja ki a zenei kéziratoknak, amellyel az, aki játszik belőlük, nem is törődik, mert esetlegesnek, a közlendőhöz képest másodlagosnak tartja őket. Az ő számára azonban minden kézvonás képileg értelmezhető, kellő érzékenységgel továbbvihető, tovább- s újra rajzolható. Végső elemzésben olyan tartószerkezet alapja, amely a képfelület valamennyi összetevőjének értelmes rendjét adja. - Wilheim András Megnyitó: 2006. március 20-án 17 órakor A kiállítás megnyitja: Dimitris Contoumas, Görög Nagykövet, Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel, Osztrák Nagykövet, Hajdu István, művészettörténész, A kiállítás megtekinthető: 2006. március 20. - május 7. Nyitva tartás: naponta 10-18 óráig A kiállítás helyszíne: Raiffeisen Galéria, 1054 Budapest, Akadémia u. 6.
