A tradicionális szerelmi varázs-praktikákba a magyar hajadonokat részletekig beavató, öt epizódból álló tévéműsor (főző-show) egy párkapcsolat várható folyamatát modellezi az események sorrendisége szerint: megtalálni az igazit, elbűvölni és magunkhoz láncolni, férjhez menni, ha elhagy, visszaszerezni, és elveszejteni - ha mégsem kell.
Ám egy igazi főző-show végén az elkészített receptek kép formájában, a hozzávalók listáját és az instrukciókat tartalmazó szöveges csendéletként is megjelennek, nem beszélve a műsort követően a boltokba kerülő szakácskönyvről. Mindez következetesen, a komplex médiaformának megfelelően valósul meg Gőbölyös munkájában.
De vajon a szingli-életforma meghatározóvá válásának korában továbbra is a házasodás a boldogulás újta, s tényleg szükségünk van mindehhez receptekre? A gazdasági-társadalmi okokból egyaránt drasztikusan változó életkörülmények idézik elő olykor azt a helyzetet, hogy a hagyományos szerepek, helyzetek nyújtotta biztonság, és a bizonyosság iránti igény ismét intenzíven fellép. Mindez részben a tradíciókba vetett - akár babonák, hiedelmek formájában megjelenő - hit feléldéséhez, részben olyan hétköznapi tevékenységek, rituálék népszerűvé válásához vezet, mint az intimitást és kreativitást egyszerre lehetővé tevő főzés.
