Művészetét jó látni, mert igaz, őszinte, nem kimódolt és nincsen benne semmi fölösleges. Nincsenek papíron, vásznon található tépelődő előzmények, különböző iskolák divatirányzatainak hatásai, kanonizált képzőművészeti eszmények nyűgei. A mostani kiállításon is ugyanezek az érzések uralkodnak. Mi látható ezeken a kollázsokon? Csomagolópapír, gyertyakorom, fekete és aranytus, viaszos felületek, merített papírfecnik, mindenféle olyan anyagok, amiket talán egy dekorációs műhelyből dobtak ki, mint fölösleget. Itt-ott szép kalligrafikus írással látszólag értelmetlen szövegfoszlányok. De ahogy kompozícióvá vágódnak, ragasztódnak, pacázódnak, égnek, kormozódnak az ismét egy igazi művész kiteljesedő alkotókedvét jelzi, a művészi játéknak azt az örömét és jellegzetességét, ahogy a tudat alatt lévő formák, megfogalmazások a felszínre törnek és egy műalkotásba rendeződnek. Nati képei azt mutatják, ahogy a gondolatokat alkotó képek összeállnak, és létrehoznak olyan mintázatokat, amelyek fogalmainkat táplálják, fogalmaink struktúrájának archetípusát alkotják. Ráadásul ezek a képek arról is szólnak, ahogy megalkotódnak. Izgalmasak, mert soha semmi kimondott nincs bennük, csak a kimondhatatlan. Keletkezőben vannak: a színek, a formák úgy viselkednek, mintha a freudi tudat-előttes állapotában lennének, vagyis készek arra, hogy teljes pompával a felszínre törjenek, de arra is, hogy örökre a homályba maradjanak. A művésznek talán az a legnehezebb dolga, hogy az istenek világából ellopott tüzet valahogy az embereknek át tudja adni. Hogy az egészet fölmutassa a részben, az anyag esetlen, durva formáin keresztül a szellem megbonthatatlan egységét. A fejünkben zuhogó narratívumok folyamatosan viszik a figyelmünket egyik dologról a másikra, gondolataink gyakran sablonná silányulnak. Éles sarok, távoli felhő, ablak mögött elnyúló tengerpart, ódon bútorfény, aranyfelület, egy kiégett emlék, seb, piros gomoly, és már indul is a fantázia, hogy megmerítkezzen az új látvány örömében, amely megváltoztatja a gondolkodás hétköznapi sémait, és a kreativitás új inspirációit nyújtja. Nati az Iparművészeti Főiskolán végzett, de már érett művészként köszönthetjük. Fogadják szeretettel képeit, amelyekben mindenki rátalálhat olyan titkokra, lelkének, értelmének olyan titkos zugaira, amelyekről egyébként csak homályos sejtéseink és fogalmaink vannak. Domokos Kiss Gábor/ArtNet A kiállítás helyszíne: Budapest, VIII. Kőfaragó u 12. A kiállítás megtekinthető: 2005. április 15. - május 15.
