(MTI) - A Gulácsy életmű egyik hiányzó láncszeme a most felbukkant festmény, a Nő kék kancsóval (Fons amoris II.). Tihanyi Lajos Berlinben festett önarcképe a másik alkotás. A harmadik remekmű egy csendélet Czóbel Béla munkásságának 1900 és 1920 közötti korszakából.
Az 1909-ben készült varázslatos Gulácsy-képen egy virágok közt lépkedő ábrándos nőalak tűnik fel. A szakma előtt ismert volt Gulácsy vázlata a Fons Amoris, azaz a Szerelem kútja témájában. A most előkerült alkotás a téma eddigi legszebb kibontása.
Tihanyi Lajos 1920-ban készült önarcképe minden, a szerzőre vonatkozó tanulmányban, monográfiában fellelhető, de csak fekete-fehér változatban. Hetven évvel ezelőtt látták utoljára. Akkor Tihanyi Párizsban megjelent monográfiájában reprodukálták az eredeti képről készült fotót, a kép akkori tulajdonosának megnevezésével. Tihanyi Lajosnak, a Nyolcak művészcsoport tagjának kedvelt műfaja volt a portré. Kíméletlenül, arcának torzulásait sem elrejtve festette önarcképeit is a kubizmus és az expresszionizmus hatása alatt. Ilyen a most felbukkant, Berlinben készült, kékben, sárgában, narancsban festett önarcképe is. A kép előkerülését Virág Judit azért tartja szenzációnak, mert Tihanyinak ebből a már kiteljesedett és igen termékeny korszakából rendkívül kevés kép hollétét ismerjük.
Czóbel Béla korai, fauve-os korszakának egyik legjelentősebb alkotása egy 1908-as csendélet, amelyről ugyan tudott a műtörténetírás, de létét és hollétét homály fedte. Csak a korabeli források hivatkoztak rá, de látni, tanulmányozni senkinek nem volt módja, s így jelentőségét sem tudták megítélni. Czóbel munkásságának 1900 és 1920 közötti időszakából ugyanis csak nagyon kevés alkotás ismert.
E képek felbukkanásának híre egyaránt megmozgatta a szakma, a korszak festészetével foglalkozó közgyűjtemények és a gyűjtők körét. A festmények a Virág Judit Galéria október 19-i árverésének központi darabjai, s október 7-től láthatók a Falk Miksa utcai galéria aukciós kiállításán.
