Gyarmati Zsolt a művek által kínált irracionális valósággal érdeklődést próbál gerjeszteni a mai kor művészete iránt, igényt formálni a képzőművészeti gondolkodás társadalmi kommunikációba való integrálására.
Festmény-moduljai a képtörténet vizuális agresszivitásának ? informel, hard edge festészet, köztéri hirdető felületek túltelített kollázsai ? eszenciájaként foghatók fel, azzal a kiegészítéssel, hogy a művész ezen agresszorokat megszemélyesítő, a digitális képalkotás jegyében fogant ügynökeit (ha úgy tetszik, démonokat) ábrázolja, ezáltal az ábrázolás magán a fogalom értelmezhetőségén át kapcsolódik a spiritualitáshoz.
