Gyerekeket látni eltorzultan, riadt félelemben

Az első impresszió a döbbenet! Gyermekjátékok címmel meghirdetett kiállításra készülődve másképp "melengeti a lelkét" a tárlatlátogató.
A képeknek a valóságos gyermekjátékokhoz semmi közük, ezért a cím nagyon is megtévesztő. (Külön elemzést érdemelne, hogy szabad-e ennyire hatásvadász módon becsalogatni a közönséget.) Természetesen a csalódás nem járhat prekoncepcióval.
Baksai évek óta készíti mitológiai képeit, s most a keresztény mitológiában eljutott az eltorzított mítoszokhoz.
Hogy jó úton halad-e, azt majd az életmű későbbi darabjai alapján lehet megítélni.
Manapság naponta látjuk az emberiség önpusztító borzalmait, amely alól a művészek sem tudják kivonni magunkat.
Ezt tudomásul véve, a döbbenetből felocsúdva a látogató megpróbálja a fél tucatnál alig több nagyméretű kép titkát, filozófiai mondandóját, a festő anyagkezelését megfejteni.

Baksai durván, helyenként több centiméter vastagon hordta fel a festéket. A faktúra érdessége megfelel a témaválasztásának: brutalitás, kegyetlenség, barbarizmus.
Képei nemcsak materiálisan többrétegűek. Gyerekeket látni eltorzultan, elvadultan, riadt félelemben. Egyedül a fegyver - kinél puska, kinél kézigránát, kinél pisztoly - hozza közös nevezőre őket.
Az egyik képen a meztelen kamasz vállán lévő puskacső aránytalanul hosszan mered az ég felé, a fiú nemi szerve aránytalanul hosszan mered a föld felé - hátborzongató megjelenítése annak, hogy Baksai az eltorzított mítoszokkal, szimbólumokkal akarja igazolni a mai kor kegyetlenkedéseit, őrületeit.
Mindenképpen elgondolkodtató, vitára ingerlők ezek a képek.
Valószínűleg a helyszín, a kicsinyke Dorottya Galéria is hozzájárul ahhoz, hogy a szűk térben sokkolnak, elborzasztanak ezek a művek. Bizonyára máshol másképpen hatnának.