Azt azért ilyenkor nem fölösleges hangsúlyozni, hogy a holnap építészeit a maiak oktatják, azok szellemiségéből gondolják tovább a tanítványok, milyen kérdésekre milyen válaszokat tudnak és kívánnak adni a XXI. század épített környezetének terepén. Turányi Gábor, Csomay Zsófia, U. Nagy Gábor és Göde András hallgatói útibatyuként megkapták a kortárs hazai építészet modernista hagyományait, a kézművesség dicséretét és a természetes anyagokban rejlő korszerű lehetőségeket ugyanúgy, mint a városi táj összefüggéseinek alapos vizsgálatát. Ehhez kellett odatenniük a maguk világképét, vágyaikat és szakmai tudásukat.
Egy diplomázó csapat munkáit együtt látni kivételes alkalom, hogy a néző megszabaduljon az előítéleteitől. Hajlamosak vagyunk például azt gondolni, hogy a parametrikus tervezés korában a diákokat már nem vonzza a szabadkézi rajz, mindenhez számítógépes tervezőprogramokat használnak. Itt viszont azt látjuk, hogy van hallgató, aki falnyi méretű skicclapokkal, apróbetűs jegyzetekkel veti föl a tervezés hosszú folyamatának minden lépését, az első gondolattól az utolsóig. Látjuk azt is, hogy a precízen megépített makettek nem elsősorban szépek akarnak lenni, hanem érthetők, ami azt jelenti, hogy a diákok józan eszközökkel mutatják be a terveiket, nem a látványosság erejében bíznak, hanem a munkájukban. Nem élnek vissza azzal a generációs előnnyel, hogy ők már beleszülettek a CAD világába, hanem felmérik, mi a különbség egy ütős prezentáció és egy valóban érett építészeti gondolat között.
Utóbbiban nincs hiány, sőt a diplomamunkák mindegyike már a témaválasztással is érzékeny pontra tapint rá. A legmerészebb vállalás Mészáros Zsuzsanna terve, aki egy 360 lelkes kelet-magyarországi faluba tervezett mintagazdaságot. Uszka már néhány éve a magyar falu rehabilitációjának kísérleti terepe, ehhez a projekthez csatlakozott Mészáros, amikor a falu meglévő épületállományát felmérte és elemenként, funkciónként átgondolta a megtartva fejlődés esélyeit, a családi gazdálkodástól a roma integrációig. A mezőny másik legnívósabb munkája Mónus Mimi rehabilitációs terve a budapesti Déli pályaudvarra. Az elgondolás úgy tartja meg az épület karakterét, hogy az egész területet lefedi, a tető alatt ésszerűen elrendezi a funkciókat és újakat is odatelepít; megtartja a közvetlen kapcsolatot a várossal, de eltünteti a városszövetet elcsúfító részleteket. Finom, nőies figyelemmel és kitűnő ötletekkel kezeli ezt a hosszú évek óta vitatott építészeti kérdést.
Úgy tűnik, az idei végzős évfolyamnak központi kérdése a táj, a város, a település gyógyítása. Pusztai Veronika egy elhagyott, gazdára váró, kétszáz éves felsőörsi paplak megmentését javasolja azáltal, hogy pálinkáriumot és hozzá kapcsolódó vendégházat tervez az épületbe, a pincékbe és a környező tájba. Elekes Gabriella a győri Vaskakas Bábszínház épületének kínál új, a funkcióhoz illő arcot és a belső terek átszervezését, Simonyi Mátyás Vác belvárosába képzel új központi teret. Évtizedes roncsolások és elhanyagolt tájak, épületek, urbanisztikai problémák kapnak esélyt az életre, a megújulásra ? egyelőre csak tervekben, de a diplomázók fogékonysága már önmagában is biztató.
