Hajkó Zsuzsa kiállítása az Emil Frey Autócentrumban

Képző

A házak pedig falusi házak, vakító fehérségű, zsupfedeles portálok, mint a tótkomlósi parasztház - ez a gyerekkori emlék -, vagy mediterrán szépségű balkonok, vagy a téli pusztában magányos álló tanya. Ezek az Alföld és a szűkebb anyaföld, Tótkomlós szeretetéről szólnak.
A szülőföld meghatározó a művésznő festészetében, bár már régóta Budapesten él. De még mindig a hazai dáliákat, kardvirágokat és napraforgókat festi - minden művésznek megvan a maga napraforgója -, vagy az alkotótáborokban látott szépségeket a Szigetközből és a Balaton partjáról.
Ez utóbbiak a legújabb képei: a befagyott és a csillogó víztükrű tó különböző arcai. Ezeken megint a víz az úr, ez a megnyugtató, felkavaró, mindent elárasztó őselem. "Magyar táj magyar ecsettel" - jellemezhetnénk Juhász Gyula szavaival Hajkó Zsuzsa festészetét.
Ezek az intim, finom realizmusú képek egészen másfajta kiállító környezetét igényelnének. Amilyen örvendetes, hogy az Emil Frey Autócentrum (Bp. XIV. Mogyoródi út 40.) újabban kortárs művészeti kiállításokat szervez, olyan elszomorító, hogy mindezt lekezelően teszi. A vernisszázs egyetlen percére sem maradt abba a nagyhangú kereskedés, telefonálás, ügyintézés, megzavarva azt a kis csoportot, amelyik a képekért zarándokolt ide, Zuglóba.
A festmények ráadásul szervetlenül elszórva találhatók három nagy teremben a milliós autócsodák mellett, nemegyszer rikító plakátok előterében. Pedig a művésznő látásmódja az intim, kis teret igényelné, amit az autószalon egyik sarkában meg is lehetett volna valósítani. Csak egy kis odafigyelés és több alázat kellene a művészet iránt - akkor működőképes lehetne ez az új kiállító helyiség a városban.