"Hang és a tér akusztikus kölcsönhatása nem pusztán fizikai tényezőkön múlik. Hangművészeti örökségünk tanúsága szerint az efféle kölcsönhatás rendkívül komplex: rendelkezik azzal a potenciállal, hogy aktiválja az érzékelést, kitágítsa az építészeti határokat és a tér belakásának divatos formáit a hangzás mulandó szikrái által, hogy új viszonyokat teremtsen a tömegben és a tömeg között. Ebben a tekintetben "hang" és "tér" többé nem különálló entitások vagy fogalmak, hanem egy olyan szintetikus egység, melynek meghatározása mindig az adott helyszínre, eseményre, kölcsönhatásuk adott esetére jellemző. Hang és tér kölcsönhatása, mint radikális ökológia, egy olyan szerveződés, mely folyamatos drámai helyzetet teremt az érzékelés és az interakció között és az ebben a viszonyrendszerben való működést eredményezi.
A művészeket, zeneszerzőket, építészeket, producereket, zenészeket tömörítő freq_out projekt ilyen drámákra épül, és a szonikus képzelet segítségével próbálja bevenni az építészetet. A hosszú évek óta vizuális és szonikus művészettel foglalkozó svéd művész, Carl Michael von Hausswolff rendezte freq_out az elmúlt három év során bemutatkozott már Koppenhágában, Oslóban, Párizsban, Berlinben, legközelebb pedig Chiangmaiban, Budapesten és Kremsben lép fel. Ebben az együttműködésen alapuló hangkörnyezetben, melyben a szerzőséget a csoportmunka határozza meg, mind a tizenhárom résztvevő számára ki van jelölve a saját személyes "zónája" az adott térben, térbeli helyzetétől vagy a hangfalak pozíciójától, illetve attól a specifikus frekvenciatartománytól függően, melyet az akusztikus darab létrehozása igényel. A térben működve, adottságait kutatva vagy a szonikus anyaggal kísérletezve, ebben a közösségi keretben jönnek létre az akusztikus darabok a zeneiség, narrativitás, hangzás, struktúra, fantázia intuitív fogalmai szerint: az együttműködés nem más, mint reakció arra, ami térbeli textúrák formájában vagy olyan meglévo irányzataként már létezik, melyhez a résztvevők munkássága kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a döntések, megbeszélések, viták elsősorban a hangon keresztül és hang által történnek. Végül minden egyes zóna megkapja a maga hangszórórendszerét és CD-lejátszóját, melyről az egyes darabok kierősítésre kerülnek. Ez a stratégia autonómiát biztosít valamennyi résztvevő számára, és egyben lehetővé teszi, hogy a művek között fellépő interferencia fokozza a szonikus tapasztalatot. Vagyis a hangkörnyezet részben az interferencián keresztül működik: átfedéseket, felhangokat, metszéspontokat és elhajlásokat hoz létre a frekvenciák és az egyes darabok között a néző-hallgató térbeli mozgásának és a hangok kifejlődésének időtartamától függően.
Míg a hangművészet-előadói irányzatok általában azon fáradoznak, hogy megóvják egymástól az egyedi műveket, csökkentsék a köztük fellépő zavart vagy interferenciát, a freq_out szándékosan keresi az interferenciát: potenciális modelleket kínál a hangművészet bemutatásához (és a hang-terek létrehozásához) annak alapján, amit a keveredő összhangzás felölelése szükségképpen nyújt szemben azzal, ha figyelmen kívül hagyjuk, vagy elvetjük ennek lehetőségét. Miként von Hausswolff mondja, a freq_out egy olyan típusú kollektív együttműködésen alapul, ami nem szorítja háttérbe az egyént. Ily módon valamennyi résztvevő bevonódik a nagyobb egészbe, nem annyira a demokrácia szabályai szerint, melyben mindig a többség uralma érvényesül, hanem az együttműködést elősegítve. Mivel minden egyes résztvevő túllép saját egyéni működési területén, hogy együtt legyen a többiekkel a térben és mindenekelőtt a hangon keresztül. A kiállítási tér nem pusztán építészeti-akusztikus szerepelője a bemutatónak, hanem az együttműködés helye is - ebben a tekintetben hang és tér kölcsönhatása nemcsak kitágítja a hely megtapasztalásának feltételeit, hanem egy nagyobb esemény keretébe foglalja az egyéni percepciót. Mert a freq_out az X-fokra emelt pluralitás, szétforgácsolja a teret, visszacsatol a tudaton keresztül, összezavarja test és tér viszonyát, és új elrendezést teremt a temporális tapasztalat ökológiája számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy ami létrejön, az színtiszta utópia, melyben minden résztvevő vagy hang teljes mértékben reprezentált, hisz a megszólaló frekvenciákban, melyek összekeverednek és egymásba kapcsolódnak, a falnak verődnek, a tér minden irányából meglepetésszerűen érik a fület, természetesen bármiféle zeneiség vagy együttműködés kakofóniába torkollhat (ahogy a sebezhető pont is bármiféle reakciót kiválthat). Mindez végül talán lehetőséget nyújt annak végiggondolására, hogy mit jelent a kollektív együttműködés a szonikus kísérletezésben, mit jelent a hangon keresztül találkozni - hogy ennek a kulturális akciónak a kerete épp annyira magában hordozza a konfliktus és a zaj lehetőségét, akár a feloldásét."
Brandon LaBelle
Résztvevő művészek és frekvenciatartományok Budapesten, 2007. február 23-án:
0?25 Hz Jana Winderen
25?65 Hz Maia Urstad
65?90 Hz Brandon LaBelle
90?140 Hz Tommi Grönlund/Petteri Nisunen
140?180 Hz Finnbogi Pétursson
180?250 Hz Franz Pomassl
250?350 Hz B J Nilsen Jacob Kirkegaard
350?500 Hz Jacob Kirkegaard
500?1000 Hz Mike Harding
1000?2000 Hz Kent Tankred
2000?5000 Hz J.G. Thirlwell
5000?11000 Hz PerMagnus Lindborg
A program helye: Műcsarnok, Budapest -Hősök tere, 1146. Dózsa György út 37.
A program időpontja: 2007. február 23-án 14 órától és 19 órakor
