Neki ugyan tervezőmérnökre, kivitelező kft-re, kőművesre, iparosok hadára, inasra sincs szüksége: mindent a feleségével épít, kettesben. Ez a lakás voltaképpen negatív plasztika, negatív szobor. Tereket választott le a szobrász, födémmel emeletet, azt sem tudom, hogyan mondjam el, mi mindent látni őnáluk. Most már négy műhely van, mind a konstruktivista szobrász precizitásával, valóságos és eszmei tisztaságával berendezve a gépek és szerszámok elhelyezésére, sőt a színeire is gondot fordított a gazdája. Például speciális csapóajtón hozza be az anyagot az udvarról, leleménye a pedálos fúró, mellyel elkerüli idegen kéz segítségét? Nagyobb lakószobák, szalonféle a vendégeknek, három fürdőszoba (négy személy és a vendégek számára), egy stúdió, el lehet sötétíteni, ha videóznak vagy diát vetítenek, filmet laborálnak. Az emeleti hallban 1993 nyarán kellemes meglepetés fogadott: egy nyolc méteres - két méter magas - festett, faillesztéses domborművű falikép. Ennek a tizenhat négyzetméter felületű munkának többnyire legömbölyített szélű falemezek az alkotórészei, de a faanyag mellett találunk rajta vörösrezet, sárgarezet, ólmot, sőt még színezüstöt is. Egy hétréteges lemezapplikáció teszi változatossá a mű tektonikáját, a nyolcadik negatív, a mélyítés hozzá és ha meg nem mutatta volna, rá se jövök, hogy a domborműnek még funkciója is van: minden függőleges képelem mögött egy-egy ajtó. Gardróbszekrény-ajtók, raktár bejárata és tisztítószer-tárolóé. Az egyik ajtó meg a mester pihenő kuckójába vezet, míg a legutolsó szárny a trafikba. Ez egy padlótól a tetőig finomabb, vagy mindennapi cigarettákkal teli fülke. Sehol zsanért - egy kivétellel - kilincset sem látok; zavarta volna a kép összhatását. Talán a rokokóban, vagy a szecesszióban készítettek ilyen gyakorlati hasznot is rejtő műtárgyat. A ház központja a tágas lakókonyha Wohnküche, mindenféle, Nyugaton vagy itthon összeszedett hófehér háztartási gépekkel s a kertre néző falnyi üvegablak előtt a nagy ebédlőasztal, ki is lehet nyitni, ha többen jönnek. És kamrák, kamrácskák sora. Milyen a kinetikus szobrász belsőépítészeti stílusa? Puritán, tiszta, sachlich, funkcionális, mégsem a lefutott Bauhaus utánérzése, ennek ellentmondanak a dongaboltozatos mennyezetek, vagy hogy ajtók helyett szellemes, íves záródású nyílások vannak, keskenyek, meg ne egyék a szobák falfelületét, de azért egy ember kényelmesen átmehessen rajtuk. A konyha kis előterében, a hosszában rakott parkettába törhetetlen üvegbetét-intarzia (ráléphetsz), látni lehessen, mennyi krumpli, vöröshagyma, festék van a pincében. Minden köbcentiméter kihasználva, a csigalépcső fordulójában télikert, örökzöldekkel, de úgy van beállítva, hogy senkinek se álljon az útjába. Az új L-ház udvarából pedig gondosan tervezett és gondosan megművelt parkot épített szerzője. Először azt mondtam rá, hogy a szöuli olimpia kiállítójának ez a teremtménye japánkert, de pontosabb számunkra a Land Art megjelölés. Beszámolóm ugyancsak impresszionista, pedig - mondtam - ismerem ezt a házat, 1988-ban amatőr fényképsorozatot csináltam róla az építkezések kezdetén. De azért sem tudok mindent, hiszen nincs is kész az építkezés, és még mit nem fog kitalálni menet közben a szobrász. Akárhogy is, ez a ház, mint mondani szokták, külön tanulmányt érdemel. És külön portréfilmet, hiszen az épület is lény. A múltkor, hazamenet, az utcáról visszanéztem a homlokzatra. Ugyanolyan, mint a szomszédoké, mint a városnegyed többi földszintes házáé. Hirtelen felvillant a fejemben egy régi emlék. A harmincas évek végén, történetesen vendégségben voltam Kozma Lajos, a magyar művészettörténet modern-klasszikus építészének nyaralójában, Nógrádverőcén. Meglepett, hogy a község főutcájának módos parasztház-sorában egy éppen odaillő régi, talán XVIII. századi nyeregtetős ház csúcsos oromfala fogadott, két kis ablakkal, keskeny egyszárnyú kapuval. Benn viszont nemhogy budapesti, hanem nyugati világvárosi komforttal megépített, berendezett modernista lakás; a hallt a hatalmas teraszra és a Dunára néző kinyitható üvegajtó világította meg, de a két apró parasztablak is megmaradt fényderítőnek. Lám, amit a sikeres építészmérnök, belsőépítész Kozma pályafutása zenitjen kitalált magának, megismételtette a kész helyzet Haraszty Istvánnal. Az adott kisvárosi - Kispest valamikor önálló volt - frontot is meghagyta, mi mást tehetett, lakását viszont a külső gyökeres kontrasztjaként tervezte már meg - jobbat mondani nem tudok - Haraszty-stílusban. Hogy mi ez? Netán a még forrásban levő poszt-posztmodern High Tech architektúrára érzett rá a kinetikus szobrász egy negyedszázad óta? A maga módján." - Frank János: Haraszty István. Új Művészet könyvek 4., Budapest, 1993 Életrajzi adatok: Haraszty István 1934-ben született Pestszentimrén. Géplakatosnak és díszműlakatosnak tanult. Képzőművészeti pályáját a Dési Huber Képzőművészeti Körben kezdte, Laborcz Ferencnél. A hatvanas években kovácsoltvas díszítőelemek tervezéséből és dekorációs munkából él. 1964-től szerepel kiállításokon, de 1968-ban felvételi kérelmét a Művészeti Alap elutasítja, 17 évet kell várnia a profi művészeknek kijáró tagságra. 1975-1976 között szcenikusként dolgozik a kaposvári Csíki Gergely Színházban. 1977-ben rendezi meg első nagyszabású életmű-kiállítását a székesfehérvári István Király Múzeum. 1988-ban felveszik a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe. 1993-ban tagjává választja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Számos díj és ösztöndíj mellett 2000-ben Kossuth-díjjal jutalmazzák munkásságát. Alkotásait jelentős hazai és külföldi közgyűjtemények őrzik. Haraszty a magyarországi mobilszobrászat megteremtője, de számos műfajban otthonosan mozog. A kinetikus és statikus vagy elektromos szobrok mellett érmeket, konceptuális műveket és táblaképeket is készít. Első kinetikus szobrát Körök címmel, 1966-ban készíti. Művészetének jellegzetessége a játékos, az ironikus és provokatív elemeket sem nélkülöző rendszerkritika. Mozgás- hang és fényeffektusra, a fizika törvényeire épülő műveinek jelentős része az interaktivitásra épül, vagyis többnyire a néző aktivizálja a szobrokat. Nyitott az új technikákra és anyagokra. A hatvanas-hetvenes évek fordulójától a "plexi" megjelenésével a fémingák mellett plexi mobilokat is készít, a Kabócákat. Emblematikusnak számító kinetikus szobra az 1970-ben készült Fügemagozó, amelynél főként a gép esztétikája és a benne rejlő játékosság foglalkoztatja. Innen eredeztethető Haraszt? sajátos művészi felfogására jellemző "play art" elnevezés is. A hetvenes évek elejétől konceptuális munkákat készít. 1971-ben a korszak látszatszabadságát szimbolizáló Madárkalitkát, vagy a szocialista kultúrpápát fricskázó Acélmosolyt (1972). 1972-ben betiltott Ganz - MÁVAG-beli kiállításának meghívóját "Bizonytalan időre elhalasztva!" szöveggel küldi szét barátainak. 1973-ban Balatonbogláron állítja ki a pénzbedobásra elhallgató zenegépet, a Vurslitzert. 1980-81-ben készül el Agyágyú című monumentális kinetikus szobra, 1993-ban pedig magánmegrendelésre az első komoly köztéri szobor, a tizenkét méter magas Deák Dénes szökőkút Székesfehérvárott. Haraszty maga is élete főművének és egyfajta összművészeti alkotásként tartja számon házát, az évtizedeken át organikusan formálódó "Lakószobrot". A kiállítás megtekinthető: 2004. december 15. - 2005. január 10. A kiállítás helyszíne: N&n galéria - 1065 Budapest, Hajós utca 39.
