A természet jelenléte az egyik legkézzelfoghatóbb dolog az életünkben. Mondhatni természetes. Éppen ezért tudunk gyermeki rácsodálkozással örülni a természetben az újból felismert és átélt élményeknek. Sokszor itt találjuk meg azt a harmóniát, amit máshol hiába keresünk. A múlt század embere sokszor érezte úgy, hogy ismeri és uralja ezt a világot. Ma, amikor a technikai fejlesztések és a digitális megújulások napi eseménynek számítanak egyre érzékenyebben hat ránk, hogy a természet még mindig kifürkészhetetlen szellemi és fizikai erő a számunkra. Olyan eredendő dolog, amely kezdettől fogva van, létezik, hagyományon alapszik. Nem is kell hozzá hagyomány, hisz ő maga a hagyomány alapja.
Az Inda Galéria kiállításán három művész festményeiben, szobraiban, installációiban keresi azt a tökéletes pillanatot, amelyet mindhárman a természet tisztaságában, formáiban, kifürkészhetetlenségében, játékosságában találnak meg. Kinek mit rejt a tökéletes pillanat? Van hogy egy szín, egy illat, egy anyag, egy átélt hangulat, egy ember, egy rég várt álom rejti magában ezt. Sokszor az sem kell, hogy valóra váljon, maga a vágyakozás, a megvalósulás felé vezető út rejti magában a tökéletességet. De hogyan jelenik meg ez a természetben megtalált tökéletesség a kiállított művészi alkotásban? Ahogy az anyag, a forma és a szellem körforgása mindig más újjászületéseket eredményeznek a természetben, úgy az itt kiállított munkák is a teremtő szellem erejével mesélik el a művészek által megtalált tökéletes pillanatokat.
Záborszky Gábor (1950) az Etna ihlette erőt festi meg az Álom az Etnán sorozat képein. A porózus barnásszürke felületeken a kiismerhetetlen vulkánt idézi meg. Nem csak a pusztítás ereje ez, hanem a felszín alatt lapuló újjászületésé is, hiszen a porhanyós láva forróságában új életek gyökereznek. A masszára felvitt agyag, kávé, vörösbor, tealevél, kő- és üvegzúzalék, valamint akvarellfesték játékossága, alakíthatósága jelzi számunkra az anyagok örök körforgását. Munkái egyszerre mutatják meg nekünk az átélt pillanat valóságát és a természet megragadhatatlanságát.
Ottó László (1966) monokromitása másfajta klasszikus húrokat penget. Új képeinek egyszínű tábláin a természet letisztult formáit látjuk. Mi a tökéletesség Ottó számára? A festő talán legkedveltebb, legtöbbször használt szava a csend. Csend nélkül számára a valóság kifejezhetetlen. Ez visszhangzik képeinek letisztult formáiban is. Szimbolikus geometriája a teljesség bemutatására törekszik a természet lelkét, az univerzalitást szeretné bemutatni.
Földvári Zsuzsanna (1981) textilművész installációi, szobor-tárgyai a fém hűvösét vegyítik az elillanó tünékenység puha anyagával. Munkáiban az őserőt, a szelet, a folyót jeleníti meg, ahol maga a textil egy elbeszélő közegben jelenik meg. A művész által felhasznált anyagok nem a hagyományos értelemben vett ?textilművészeti anyagok?, természetes eredetű állati, növényi alapanyagokat használ. Természetes alapanyagból kevert formái organikus képeket vetítenek elénk.
A kiállítás helye: Inda Galéria, Budapest, VI. Király u. 34. II. 4.
A kiállítás látható: 2007. február 21. - március 30.
Nyitva tartás: szerda-péntek 14-18-ig, vagy előzetes bejelentkezés alapján
A képen Záborszky Gábor alkotása
