Három építész sikeres bemutatkozása Velencében és Budapesten

- Ritka esemény, felemelő pillanat, hogy egy kiállítást két alkalommal is megnyithatok - mondotta a verniszázson dr. Schneider Márta helyettes államtitkár. - Tavaly ősszel Velencében a nemzetközi mezőnyben is rangos helyet vívott ki a három kiváló magyar építész.
Munkásságuk egyértelműen jelzi, hogy a hagyomány elvetése nélkül is létrehozható új és érvényes építészeti forma. Szakértők szerint mindhárom építész munkásságára pontosan illik a Kenneth Frampton által kidolgozott "kritikai regionalizmus" kategóriája, ennek ellenére építészetük félreismerhetetlenül magyar és kárpát-medencei, szerkesztési elveik markánsan elkülönítik őket egymástól és külföldi kollégáiktól.
Házaik tanúsítják: mindhárman meg vannak róla győződve, hogy az építészet nem más, mint jelentéssel, közlésképességgel bíró házak tervezése. A hely és a hagyomány tisztelete határozza meg építészeti gondolkodásukat.

Kép: Egyházi oktatási épületegyüttes, Miskolc, 1990-2000.

Ferencz Istvánnál a történeti-urbanisztikai meghatározottságokra adott válaszok kerülnek előtérbe, az adott hely és közösség által megfogalmazott igényeknek való megfelelés (ld. a miskolci Egyházi oktatási épületegyüttest és a Magyar Képzőművészeti Egyetem tihanyi művésztelepét).
Nagy Tamás estében sajátos, természeti formákat építészetté alakító, szakrális geometriával találkozunk (ld. dunaújvárosi és balatonboglári evangélikus templom).
Turányi Gábor gondolkodásában az egyszerre racionális és poétikus forma, az anyag és különösen a földrajzi hely bír meghatározó jelentőséggel (ld. visegrádi erdei iskola, herendi Porcelánium).

A gazdag kiállítási anyagból e sorok írójának Nagy Tamás 1999-ben épült balatonboglári evangélikus temploma tetszett legjobban. A 150 hívő befogadására alkalmas templomot a balatonboglári dombon, csodálatos természeti környezetben helyezte el az építész.

Kép: Evangélikus templom és parókia, Dunaújváros, 1996.

Az épület ovális, hengeres tömegét kettős kupola fedi: egy alsó, meredekebb ívű kupolaváz, mely egy második, lényegesen laposabb hajlású "sapkát" tart. A kettő között fut körbe az a közel négy méter magas ablaksor, melyen keresztül a templomtérbe beárad a fény. Ez a végtelenül egyszerű megoldás bensőséges hangulatot, mélységes nyugalmat teremt a szakrális térben, híven szolgálva az épület célját, ugyanakkor maximálisan kihasználva a helyszín adta lehetőségeket.
A tojásdad templomhajót két védőszárny veszi körbe: az egyikben a gyülekezeti terem, a másikban a lelkészi hivatal kapott helyet.

A kiállítást követő napon a 2002-es Velencei Építészeti Biennálét és a magyar résztvevők munkásságát értékelték-elemezték a szakma képviselői a Károlyi Palota Kulturális Központban.
A tárlat február 23-ig látható a Budapest Galériában hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Kép: Erdei iskola, Visegrád, 1996. (Földes Lászlóval és Göde Andrással)