Hát-látképek Párizsban

Képző


erdeikrisztina_ffs.gif
Erdei Krisztina munkája
 
(MTI) - A francia főváros Montparnasse negyedében található önkormányzati fenntartású galériában a Párizsban élő Stenczer Sári kurátor válogatása alapján mutatkoznak be a Fiatal Fotográfusok Stúdiójának (FFS) tagjai: Bíró Roland, Dezső T. Tamás, Erdei Krisztina, Erdős Gábor, Kasza Gábor, Krajnik István, Kudász Gábor Arion, Móró Máté, Pók István, Puklus Péter, Simonyi Balázs és Vollmuth Krisztián.
 
"Hátrálva lépünk be a jövőbe" - idézi Paul Valéry francia költőt a kurátor-szervező a csütörtökön este megnyílt kiállítás ötven oldalas kétnyelvű katalógusában olvasható tanulmányában. A tematikus pályázat alapján kiválogatott munkákban az a közös, hogy csak hátulról láthatók az ábrázolt emberek. A válogatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy 2000 után egy fiatal magyar fotós miért választja ezt az rejtélyes, többjelentésű metaforákkal teli, gondolatébresztő ábrázolási módot.
 

erdosgabor_he.jpg
Erdős Gábor: Ő/He (részlet a sorozatból)

 

A március 28-ig megtekinthető tárlatról Stenczer Sári elmondta: a tematika azért érdekes, mert nem egy normális ábrázolásról van szó, hiszen az emberekről készült fotózásban a legfontosabb a portré. A hátulról való ábrázolás tulajdonképpen a portré olyan tagadása, amely mindig is jelen volt a képalkotás történetében. Az ember magába zárkózását megmutató képek a befogadót sokkal inkább kíváncsivá teszik az emberi alak körüli környezet, az egész mű megfigyelésére, annak fürkészésére, hogy miért nem ismerhető meg a képen látható ember szemben egy portréval, ahonnan egy tekintet néz szembe - fejtette ki.
 
Kasza Gábornak a hát részletéről és egy pigmenthiányos könyökről készült felvétele például absztrakt jellegű, Erdei Kriszta Formaságok című sorozatának darabjai viszont inkább szubjektív és játékos, képregényszerű dokumentációk. Kudász Gábor Arion a fény és a sötétség teátrális megörökítésébe helyezi alakját, Krajnik István naturalista fotóján az ételekkel teli konyhaasztallal szemben megörökített szokatlan nagyságú női test az uniformizáló esztétikai normáktól való eltérést szimbolizálja, Dezső T. Tamásnak a kelet-európai lakótelepi ablakokból visszaforduló figurái pedig a külvilágtól való elzárkózást fejezik ki.