(MTI) - Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) egy éve létrejött galéria az OPNI-ban kezelt, valamint ide visszajáró betegek művészeti alkotásaiból rendez a nagyközönség számára is nyilvános kiállításokat.
Bozóki András kulturális miniszter a tárlat megnyitása alkalmából mondott ünnepi beszédében kiemelte: az önkifejezés szabadsága az emberi méltóság része kell legyen.
A miniszter örömét fejezte ki, hogy az intézet vezetősége és civil szervezetek felismerték a művészetterápiában rejlő lehetőségeket.
A kulturális tárca vezetője köszönetét fejezte ki a civileknek az általuk nyújtott adományokért. Úgy fogalmazott: "ezekben a napokban minden korábbinál élesebben kell szembesülnünk azzal, hogy a kultúra támogatásának több lábon kell állnia. Az állami mecenatúra szükséges, de nem elégséges (...)".
A művészetterápia lényege, hogy a betegek a gyógyszeres kezeléseken túl az alkotási folyamat során is gyógyulnak, a rehabilitáció fontos lépése ez a fajta önkifejezés, illetve a terápia segítségével sikeresebb a betegek társadalmi visszailleszkedése is.
A tárlaton különböző pszichiátriai problémával küszködő betegek festményeit, textilmunkáit, szobrait, rajzait tekinthetik meg az érdeklődők; az érintettek sokszor alkotásaikban "mondják el", fejezik ki az őket ért traumákat.
A miniszter egy művészetterápiás foglalkozáson készített kisplasztikát kapott ajándékba a tárlat megnyitása után.
A Tárt Kapu Galéria kiállításait hétköznap 9-16 óráig lehet megtekinteni, ingyenesen.
PSZICHIÁTRIA A MŰVÉSZET TÜKRÉBEN
Háttéranyag
A pszichiátria a klinikai orvostudományokban egyedülálló helyzetben van. Igyekszik megragadni az emberről alkotott fogalmaink, ismereteink teljességét és így kívánja értelmezni a lélek kóros állapotait. A biológia, a pszichológia, a szociológia és az orvostudomány eredményeit egyaránt integrálva a pszichiátria sajátos helyzetéből adódóan a természet-tudományok oldaláról talán a legközelebb került a humán tudományokhoz. Nem véletlen tehát, hogy a pszichiátriai megbetegedések felkeltették a művészek érdeklődését is. A képzőművészet kapcsolata a pszichopatológiával rendkívül gazdag.
A művész képi, tárgyi megjelenítő képességével, rajzaival, festményeivel, szobraival bepillantást enged benső énjébe, saját lelki működéseinek komplexitásába. Az őszinteségnek, a kendőzetlen feltárulkozásnak katartikus ereje van. Az, hogy helyettünk valamit kimondanak a művek, amit mi magunk nem merünk megfogalmazni, az az azonosulás lehetőségét, élményét jelentheti a szemlélő szemében. Több évezred tapasztalatai mutatják, hogy a műalkotások jelentős hatással bírnak lelkünkre és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal.
Számos elismert pszichoterápiás módszer él a katarzis eszközével, melyet az ókori görög drámák hatástárából ismerhetünk. A katarzist eredetileg művészi eszközökkel érték el, míg a ma elfogadott pszichoterápiák más utakat választanak. Kivétel képeznek a művészetterápiák, melyek a különféle műalkotások által hordozott hatások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működéseit, gyakran katarzist is előidézve.
A művészetterápiák önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavarban nem tekinthetők elegendőnek, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és egyéb szocioterápiás beavatkozások mellett az arra fogékonyaknál elemi hatásúak lehetnek. A művészetterápiák speciális kommunikációs csatornákat nyitva, gyakran a szokványos terápiák hatástalansága esetén is áttörést hozhatnak az önmagukba zárt, a külvilágtól saját lelki világukba zárkózó, különös élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.
A krónikus pszichiátriai zavarok legtöbbjét ugyanis jellemzik a környezettel való kommunikációs anomáliák, a visszahúzódás, a realitással való harmonikus kapcsolat megbomlása, a kezdeményezőkészség és szociális aktivitás markáns lecsökkenése. Ezek gyakran bizarr észlelések és belső élmények következményei, melyek szintén elszigetelik a pácienseket a környező világtól és emberektől.
A kapcsolat felvétele, szélesítése, gazdagítása a pszichés zavarban szenvedők és az átlagos, konformista társadalom között elengedhetetlen ahhoz, hogy változzék a pszichiátriai betegekről kialakult kép.
A párbeszéd, a kommunikáció nehéz. Itt lép be lehetséges csatornaként a művészet és a művészetterápia, mely nem-verbális utakon, a minden emberben mélyen élő tudattalan tartalmak által, illetve azok mentén kapcsolatot létesíthet a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára fogható, átélhető módokon anélkül, hogy az elrettentő lenne. A társadalmi elszigetelődés feloldása azonban csak egy, de igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedők kezelési célkitűzéseinek.
A másik, alapvető terápiás feladat a páciensek belső élményvilágának és viselkedésének változtatása, a kevesebb szenvedés és a jobb funkcionálás irányába. Ehhez elengedhetetlen a már említett komplex kezelés, azaz gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiák alkalmazása, melyen belül. a művészetterápiák érett énvédő mechanizmusokat mozgósítva jelentősen csökkenthetik a betegek szorongását és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését.
Az alkotás folyamata, a sikerélmények, az elért eredménnyel párhuzamosan haladó személyiségfejlődés a sikeres rehabilitáció egyik katalizátora lehet.
A 20. század elejéig a pszichiátriai betegek műalkotásairól, műveiről a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán pedig csak Prinzhorn 1922-ben kiadott könyvéből, illetve az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a művészetterápiák eredményeivel és magukkal a művekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult világszerte, melyek a pszichés zavarral élők alkotásait, a művészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévő galériák helyet adtak a betegek műveinek is.
Számos folyóirat indult, mint pl. az American Journal of Art Therapy, Bulletin of Psychology and the Arts, International Networking Group of Art Therapists és sok más, melyek széles körben ismertté tették a pszichiátriai betegek alkotásait.
Néhány híres művész (pl. Van Gogh, Soutine és sokan mások) pszichiátriai betegsége az utóbbi évtizedekben újra felhívta a figyelmet a művészet és a mentális betegségek kapcsolatára és annak sokféleségére.
Mára a marginális kreatív megnyilatkozások- az ?outsider art? gyűjtőfogalmi égisze alatt- bevonultak a világhírű európai és amerikai múzeumok falai közé, a galériák tárlataira, az aukciók listáira, a nagy művészeti vásárokra és a kortárs művészeti publikációkba. Híres kollekciók és kiállítások sora segítette ezt az alapvető szemlélet- és értékváltást eredményező, a művészet fogalmi határait tágító és elmosó folyamatot.
Hazánkban is történtek kezdeményezések indultak e területen, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet művészetterápiás munkaközössége a pszichiátriai rehabilitáció szolgálatába állította ezt a terápiás formát. Azzal, hogy jelentős rangot, hazai és nemzetközi ismertséget kivívott képző- és iparművészek: Bocz Beáta, Csorba Simon, Kerezsi Gyöngyi, Kertész Géza, Komáromi Erzsébet Katalin és Manninger Mária kapcsolódtak a munkába, átsegítették a betegeket a technikai nehézségeken. Grafika, olaj és akvarell festmények, kisplasztikai alkotások, hímzések és textilmunkák dicsérik a betegek alkotókedvét, tehetségét. Az alkotó folyamat, az elkészült művek olyan értéket képviselnek, amivel a Tárt Kapu Galéria méltán sorakozhat fel Európa nagy pszichiátriai intézményeiben működő művészetterápiás gyűjtemények sorába.
A Galéria megnyitása az Intézet azon törekvéseinek sorába tartozik, amelyekkel a pszichiátriával szembeni ellenérzést, misztifikációt kívánja az Intézet megszüntetni. A nemzetközi törekvésekkel harmóniában Intézetünk a pszichiátriai betegek komplex ellátásán túlmenően az idegrendszerrel kapcsolatos más orvos szakmai területeket is felvállalja, így a neurológia, a stroke ellátás, geriátriai ellátás különböző területein törekszik széles biológiai, szociológiai, pszichológiai alaptudományokra támaszkodó betegellátásra. Az Országos Intézet, mint Európa egyik legnagyobb szakintézménye, 140 év tradícióival ma is a kutatás, betegellátás és oktatás egyik központja. Szakmai terveiben nemcsak követi a betegellátás új módszereit, de az Intézetben számos olyan kutatás is folyik, mely jelentős nemzetközi elismerést ért el. Az Intézet épületeinek leromlott műszaki állapotát olyan projektekkel szeretnénk finanszírozni, amelyek keretében egészségügyi jellegű privát beruházások valósulnának meg úgy, hogy-e gyönyörű ingatlannak új orvos szakmai tartalmat is adnának.
