Herencsár András a rajzolást hivatalosan nem tanulta (bár tagja volt az Erdély Miklós és Maurer Dóra által vezetett Kreativitási Körnek), s kiállításokkal is csak elvétve tudott a nagyközönség elé lépni. Például 1977-ben a MOM Művészeti és Kultúrközpontban, 1985-ben a Vajda Lajos Stúdió pincehelységében ("Gyümölcs", Beöthy Balázzsal), 2002-ben a Magyar Kultúra Házának aulájában ("A nő", csoportos kiállítás), tavaly egyéni tárlattal jelentkezett a Kancsal Puttó Galériában (Scéné színház előtere), ebben az évben pedig Kulifay Tamással közösen állított ki a Kecskeméti Katona József Színházban. Illusztrációi több alkalommal is megjelentek a Vigília című folyóiratban, és az Élet és Irodalom 49/33. számában is. Nem mindennapi világokba kalauzol bennünket a művész. Vékony, fekete tollal megrajzolt asszociációs rajzainak sűrű vonalhálójából apró alakok, tárgyak, lények, történetek bontakoznak ki, amint közelebb lépünk a motívumaihoz képest általában nagyméretű munkákhoz. Az icipici elemek szövevénye, masszája rendszerint "kitöltő" elem, távolról szemügyre vehető, összeálló egységek anyagát képezi. Nagyobb ívű, könnyebben beazonosítható kontúrok között vibrál, de fontossága ettől nem csökken, nem válik puszta dekoratív elemmé. Ez a komponálási mód csupán érdekes kettősséget teremt: az asszociatív, hihetetlen sűrűséggel burjánzó emberkék, apró jelenetek, kitalált lények és sosem-látott tárgyak spontán szövedéke egy tudatosabb, kigondolt kompozícióba illeszkedik. A motívumok önmagukat teremtik, s áramlanak szét a papíron azt az érzést keltve, hogy a végtelenségig tudnának növekedni, szőni saját mintájukat. A minden irányba ágazó ívek, egymásból kinövő történetek, mozdulatok vonalainak, kalligráfiájának közelről való követése átadja a ritmust, saját lüktetésének ütemére állunk rá, ahogy nézzük a mozdulatlan, mégis mozgó, vibráló világot. Létrehozásához hallatlan türelem kellett, és kérdés, hogy végül ki rajzolt valójában: a tollat tudatosan tartó kéz leleménye minden vonás, de az életre kívánkozó figurák láthatóan saját akarattal is rendelkeznek. Az elmerülés, amely e művek létrehozásához kellett, s az alapszövetig való hatolás lépett a készüléskor működésbe, s a lüktetést a néző is átveszi, amikor közel lép, hogy felfejtse a szálakat. Amit csak így lehet, úgy, ahogy létrejöttek: teljes odaadással. Megnyitó: 2005. november 22., kedd, 18 óra. Bevezetőt mond: Somogyi Zsófia művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2005. november 22. - december 02. Nyitva tartás: hétköznap 10-16 óráig. A kiállítás helyszíne: 1054 Budapest, Széchenyi utca 3.
