Hollán Sándor-tárlat nyílik a Szépművészetiben
| Az éj színei |
Hollán Sándor 1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta Franciaországban él. A párizsi École Nationale Supérieure des Beaux-Arts festőműhelyében Chapelain-Midy-nél tanult, majd ezt követően az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs grafikai szakán szerzett diplomát.
Az ezt követő időszakban évente több hónapon át a szabad természetben tartózkodott, szemlélődéssel, rajzzal, festészettel töltve idejét. Fő motívuma azóta is a fa, amelyhez többnyire tussal vagy szénnel rajzolt sorozatképekben közelít.
Természet és ember elkülönülésére a felvilágosodás idején figyeltek fel, s azóta tekintjük a természetet a mindenség képlékeny anyagának, mely különféle formákat ölt. A XIX. század nagy művészei teremtették meg azt a tájrajzot, melynek fő témája a lét. Camille Corot, Théodore Rousseau, de különösen Paul Cézanne és Van Gogh tájrajzaikban, faábrázolásaikban a létezésnek kívántak formát adni. Ezt az utat járja Hollán is, a művészi megfogalmazásnak téma nélküli változatát, és eközben felfedezi a régi művészet igazi tartalmát.
1984-ben vándorló élete lezárult, munkája lelassult, koncentrálódott. Ettől a periódustól kezdve csendéleteket is fest, melyek a teljes elsötétedés felé hajló színeikkel egy mély, belső világba vezetnek.
A kiállítás Hollán Sándor közel 100 műve mellett régi mesterek (Camille Corot, Claude Lorrain, Theodore Rousseau, Nicolas Poussin) munkáját is bemutatja. A Szépművészeti Múzeumban november 29. és 2012. február 5. között megrendezésre kerülő kiállítást 2012 tavaszán a montpellier-i Musée Fabre is bemutatja.
A budapesti és a montpellier-i kiállítások, amelyek témakörök köré rendezik a műveket, azt mutatják be, hogyan alakult ki a mester és a fák ? mintegy húsz languedoc-i fa ? között egy élő kapcsolatrendszer ezernyi formai változata. Az útvonal anyagának címszavai: A mozgás-forma-tér. Erők, ritmusok. Formák. Színek. Mélységek. Újjászületés.