| A magyarországi holokauszt hatvanadik évfordulójáról és a népirtás minden áldozatáról való közös és méltó megemlékezés keretében tavasszal nyílik meg a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely. Az ünnepélyes átadás április 15-én - az idén péntekre eső holokauszt emléknap előtt egy nappal - lesz. A hatvanadik évforduló alkalmából a kormány emlékbizottság felállításáról is döntött. A tizennyolc tagú testület elnöke a miniszterelnök, tagjai között szerepel többek között Elie Wiesel, Nobel-díjas amerikai író. Hiller István személyes hangú beszámoló keretében részletezte, hogy közel kétórás, élményekben gazdag megbeszélést folytatott az íróval, aki végül is vállalta az emlékbizottságban való részvételt. A kultusztárca vezetője megemlítette, hogy az 1928-ban Máramarosszigeten született íróval magyar nyelven folyt a beszélgetés. |
 |
 |
|
| A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely a Páva utcai használaton kívül álló zsinagóga épületének műemléki rekonstrukciójával és új épületegyüttes megépítésével jött létre. Hiller István a bejárás során elmondotta: a zsinagógaépítészet virágzása Magyarországon a századfordulóra esett, amikor az egyre növekvő zsinagógaépítési igény számos kiváló építésznek nyújtott munkát. Ezek egyike volt Baumhorn Lipót (1860-1932) - Lechner Ödön tanítványa -, aki a korszak uralkodó eklektikus formanyelvén tervezte épületeit. Saját irodájának 1894-es megnyitása után 25 zsidó templomot tervezett, többet, mint bármely európai építész. A Ferencváros nagyszámú zsidósága a kisebb, bérelt imahelyek helyett már 1910 körül tervezte új, nagyobb zsinagóga felépítését. A saroktelket 1909-ben Belatini Braun Géza gyáros adományozta a hitközségnek. Az első világháború azonban megakadályozta az építkezést, amihez végül Baumhorn Lipót tervei szerint 1923-ban kezdtek hozzá. A közadakozásból épült, 1700 személy befogadására alkalmas épületet 1924. január 6-án szentelték fel. |
 |
 |
|
 |
| A Páva utcai zsinagóga 1944-ig működött templomként. 1944-45-ben internáló táborként használták. 1945-től 1967-ig alkalomszerűen ismét tartottak itt istentiszteletet, majd az egyre fogyatkozó létszámú gyülekezett miatt bezárták. Utoljára 1982-ben fogadott hívőket. A zsinagógát rendhagyó módon helyezték el a telken: az épület észak-déli irányú tengelye a telek széleihez képest ferde, 45ordm;-os szöget zár be (a zsinagógák tengelye általában kelet-nyugati irányú, a hívek kelet felé, a frigyszekrény felé fordulva imádkoztak). Így alakult ki a furcsa, hatszögű alaprajz, oly módon, hogy a négyzetes alaprajzú terem két háromszögű résszel bővült ki. A ferde tengely miatt kialakult háromszögbe került a női karzat, ahova a tradíciók szerint nem a főbejáraton, hanem a melléklépcsőházon lehet feljutni. Az imaházban megtalálható volt a szakrális funkció minden eleme: az előcsarnok kézmosóval, mellette a rabbiszoba, a főhajó közepén a tóraolvasó, előimádkozói pulpitus, valamint a főhajó utca felőli végében a frigyszekrény, amely függönnyel volt eltakarva. A belső tér festéséről így írt az Egyenlőség című korabeli lap 1926. április 17-i száma: "A dús és amellett mégis decensen alkalmazott aranyozás mellett a három hagyományos zsidó színből van megalkotva a gazdag architektonikus festés: kék, fehér, sárga színekből. ... A szentély nagy ívezetén a zsidó etikának hatalmas jelmondata ragyog: raquo;Szeresd felebarátodat, mint önmagadatlaquo; héber és magyar szöveggel. A festés összes motívumait legkisebb részleteiben is Baumhorn Lipót műépítész tervezte és rajzolta." |
 |
 |
|
| A restaurálásról szólva a miniszter kiemelte: a rendkívül romos, beázó épület a II. világháború és az 1956-os harcok során komolyan megsérült, így az eredeti díszítőfestést két későbbi festési réteg alól kellett feltárni. Ehhez egy az 1930-as években készült fotó nyújtott segítséget. A részletes falkutatás során tenyérnyi helyekből állt össze a végső grafikai és színterv. Összesen 800 m2 díszítő festés készült, 760 fm metálaranyozást és kb. 1000 fm gipszstukkót helyeztek fel. A híres Róth-műhelyben készült ólmozott üvegablakok jelentős része megsemmisült. A templomtérben ma az ólmozott üvegablakok teljes felülete 87 m2, ebből 70 m2 a rekonstrukció. Az új lépcsőházban 22 m2 rekonstrukció készült el az eredeti mintázatnak megfelelően. A kivitelező a németországi Glasshüttében megtalálta azt az üveggyárat - a Lamberg céget -, amely eredetileg az üveget szállította a zsinagógához, így az eredeti színeket sikerült alkalmazni. A restaurálást Szalai Vera és munkatársai végezték. A lámpákat és csillárokat, valamint a gyertyatartókat Grünberger Tamás lámpakészítő kivitelezte az eredeti darabok alapján. Az épület főrestaurátora Szőke Balázs. A restaurált zsinangóga liturgiai funkció nélkül, kiállítási, illetve kulturális térként működik majd. |
 |
 |
|
 |
 |
 |
||
| Az új építmények elhelyezésénél a zsinagógának az épülettömb belsejébe forduló, átlós tengelyét tükrözték a tervezők. Ezáltal az emlékoszlopokkal határolt, zsinagóga előtti tér a centrumba került. A belső kertből a mozgatható üveglamellás szerkezetű üvegépítményben alámerülő lépcsőn közelíthetők meg az új épületszárny mélyföldszintjén kialakított kiállítási termek. A kiállítóterem padlójában multimédiás szerelődobozokat és álmennyezeti sínrendszert helyeztek el a kiállítás számára. A földszinten előadóterem, csoportfoglalkozásokra alkalmas termek, levéltár, könyvtár, az első emeleten pedig a kutatáshoz kapcsolódó munkaszobák helyezkednek el. A telken a zsinagóga által határolt sarkokat is beépítették, ezen új épületrész földszintjére és karzatára került az új imaterem, amely mintegy 80 hívő befogadására alkalmas, a hagyományoknak megfelelően elkülönített férfi és női helyekkel. Az emeleten kapott helyet a helytörténeti ismeretek gyűjteménye és a klubhelyiség, amely a kerületi hitközösségi funkciók ellátására is alkalmas. Az udvari árkádsor alatt, az emlékfal előtt kapott helyet egy lézer örökmécses, melynek fénye az áldozatoknak állít emléket. A tetőkerten üveghengerben átvezetett hatalmas fénynyaláb tiszta időben 200 méter magas, a város számos pontjáról jól észlelhető jel. A lézer örökmécses mechanikai és optikai részét dr. Horváth Zoltán György fizikus és Plosz Béla gépészmérnök tervezte. Az új épületrész külső homlokzatain megjelenő, hasított "mint" kvarcitkő táblák indiai kőbányákból származnak. Ez a fajta kőtípus sokezer év alatt egymásra rakódott rétegekből áll össze, melyek különböző módon keverednek. Emiatt a falakon igen sokféle tónus jelenik meg a rozsdássárgától a zöldes árnyalaton keresztül egészen a sötétszürkéig. A különböző napszakokban - a napsugarak szögétől függően - a homlokzat más-más színben jelenik meg. |
 |
 |
|
 |
 |
|
| A Holokauszt Múzeum első, ideiglenes fotókiállításával egy időben "A holokauszt Magyarországon és Európában 60 év után" címmel nemzetközi konferenciára kerül sor a Holokauszt Dokumentációs Központban a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia, az izraeli Yad Vasem Intézet, valamint a washingtoni Holocaust Museum közreműködésével. Az állandó kiállítás Jerger Krisztina főrendező tervei alapján 2005-ben nyílik meg. A kiállítást a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány hozza létre. A kiállítás interaktív módon, hagyományos vagy digitális térképek, a kiállítási térben a látogatók számára számítógépen elérhető adatbázisok, "touch the screen" monitorok, 2-3D-s mozgó grafikák, a látogatók számára elhelyezett albumok, képek, installációk, audioeszközök segítségével mutatja be a magyarországi vészkorszakot. Az épület belső emlékkertjét körülvevő falfelületen örökítik meg a holokauszt magyarországi áldozatainak nevét, ami a faji, vallási hovatartozásuk miatt elhurcolt és megölt kb. 550 ezer magyar állampolgárnak állít emléket. Az áprilisi megnyitón 60 ezer áldozat neve lesz olvasható az emlékfalon. A kutatások a megnyitás után is folytatódnak, így a további nevek a kutatásokkal párhuzamosan, folyamatosan kerülnek fel a falra. Fotó: Bálint F Gyula |
