Az a party hangulat, ami Komoróczky Tamás Szökési kísérlet című kiállításán fogadja a látogatót, csöppet túlvilági, de semmiképpen nem lehangoló, sőt, a volt trinitárius kolostor templomtere mintha most élne csak igazán. A neonfénnyel épp csak bevilágított boltozat alatt látszik a struktúra, a matéria, és a néző majdnem minden érzékszervére hatással van az összhangzat, ami zenéből, szövegből, mozgóképből, tárgyakból és feltételezésekből áll.
Ugyanakkor a több csatornán keresztül kommunikáló installáció érdekes módon teret is hagy, amibe beleférnek még a tévedéseink is. Komoróczky egyik, magyarról németre, németről magyarra fordított versének sorai egy őstengeri állat-lelet animált képe körül koncentrikus körökben terelődnek a képperem felé. Tudatáramról, fényről, kapuként megjelenő kijáratról szólnak, aminek egyik értelmezési kulcsa lehetne a mém elmélet.
Bár nem tudjuk biztosan (minthogy a kiállításon semmi sem könnyen felfejthető), de a falra vetített mozgókép valamiféle őskép képzetét kelti, ami a finoman pulzáló zenei aláfestéssel úgy irányítja az ember figyelmét a közös tudásra, hogy közben tökéletesen személytelenné teszi az emberi jelenlétet. Ezzel az idegenséggel halad a néző az őt sokszorosan meghaladó méretű térben egyre beljebb. Ebben a nem emberi léptékű világban, ? ami egyfelől a templom sajátja, másfelől Komoróczky szándéka szerint létrejövő tudat-érzet ? egy majdnem a boltozat tetejéig érő, építkezéseken használt, alumínium állványzat magasodik fölénk, mint egy elérhetetlen torony a hiábavalóság tökéletes mementójaként. A ?bábeli torony? vagy a tartószerkezetig lecsupaszított ?élet fája? mintegy szimbólumként behatol a sötétségbe, csak a legtetején lévő ?Failed Symbol? neonfelirat ad némi fényt ? ha reményt nem is. A világ leküzdhetőségébe vetett hit talán mindenkié; lehetne az emberiség egyik közös, vélt tudása, ami itt, Komoróczky értelmezésében hamis ábránd csupán.
Van még egy installációs elem a kiállítótérben, egy salgó tároló szerkezet, aminek polcain múzeumi relikviákat (kőfejeket, csontokat, szobrokat) mai tárgyakkal párosít Komoróczky. A közöttük lévő összefüggésre fényt deríteni nem hétköznapi kaland. A műszőrrel bevont fax gép és egy Szent Flórián szobor találkozása egy kupac, papírba csomagolt kristálycukorral egészen biztosan megér egy misét. Például ezt itt, ami Margit, a hangkiejtő robot korszerű előadásában el is hangzik: ?huzat van a tudatban?. De mise ide vagy oda, a mémek, az imitáció egységei továbbra is velünk vannak, és nem biztos, hogy pusztán csak alakítják a tudatunkat. Az is lehet, hogy ezek összessége a tudat maga.
