Idegen vezetés

Köves Éva már évtizedek óta meghatározó alakja a magyar képzőművészetnek, egyéni kiállításainak sora Londontól kezdve Helsinkin és Berlinen át egészen Zürichig terjed. A művész legújabb, 2007-2008-ban készült sorozata tavasszal Moszkvában volt látható, hazánkban a különlegesre fogékony Virág Judit Galéria ad otthont a bemutatónak. Az alkotó művészetében a kezdetektől fontos szerepet játszott a festői minőségként megjelenő árnyék, ezzel együtt az építészet, fotó és a díszlettervezés aspektusa: a fény-árnyék problematikája olyan erőteljesen van jelen legújabb kiállításán is, hogy a tünékeny, pillanatnyi benyomások egyszerre történelmi mementók és önmagukon túlmutató, múlt és jelen pengeélén táncoló szellemfotók.

 

A festő ezúttal három város: Budapest, Párizs és Moszkva egyedi arcát mutatja be épületeiken, szerkezeteiken és elemeiken keresztül. Az alkotó nem giccses tájképeket tár elénk, csupán egyes részletekkel, olykor geometriai ábrákba, vonalakba, hálókba torkolló épületelemekkel utal az eredeti egészre (az Eiffel-toronyra, vagy éppen a Kremlre). A szélesebb horizont hiánya mégsem nehezíti meg a szemlélő dolgát, hiszen a megjelenített emblematikus építmények az első pillanattól fogva meghatározzák - és felismerhetővé teszik - a teret, a rész-egész játékban pedig a kevesebb több révén képesek puszta látképnél többként funkcionálni. Sőt, jóval többek a rájuk aggatott "csendéletnél" is - az elnevezés így generál termékeny feszültséget.

 

Ahogy Passuth Krisztina művészettörténész a kiállítás megnyitóján elmondta: nem ismert, emblematikus elemek, hanem rejtett, kisebb részletek jelennek meg, amelyekből a művész egy nagyobb szabású, dekoratív felületet hoz létre. "Olyan együttesek, ahol az ember nem létezik, ezzel együtt a képek dinamizmusa áttörő" - tette hozzá. A művet egy-egy fotó és a festékfelület együttese adja, amely így nem csak két különböző képi minőséget, de két eltérő technikát, látásmódot is ötvöz. A tér sajátos transzformálása Köves Évánál egy másik dimenzió, egy holt tér illúzióját kelti, amelyet azonban maga az ember teremtett - a sorozat így némileg az ember nélküli, atomrobbanások révén elnéptelenedett Föld látványát is evokálja.

 

A börtönrácsokat és pókhálót egyszerre idéző Nyugati pályaudvar rendszerré olvadó hálózata, a Kreml előtt elcikázó elektromos vezetékek, vagy éppen a budapesti építkezések épületfóliái valahogy mégis érzékeltetik az emberi jelenlétet. Passuth Krisztina a fóliák kapcsán úgy fogalmaz: kíváncsiságot ébresztenek aziránt, hogy mi van mögöttük. Az alkotó megtalálja az utat, hogy hogyan lehet behatolni akár a befalazott ajtók és ablakok mögé is: így alkot szerves egészt az emblematikus épületek, városok felé a saját előfeltevéseivel, esetleg előítéleteivel közelítő szemlélő, és az igen redukált színskálával, de annál izgalmasabb módon működő alkotás. A február 6-ig megtekinthető kiállításon január 26-án 17 órától Köves Éva és Sárvári Zita kurátor tart tárlatvezetést.