A MOME-hallgatók munkáinak összeállítására talán a bőség zavara a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen nem egy egységes kompozícióról van szó. Egy termen belül találjuk például a Nagytétényi Kastélymúzeum reneszánsz fesztiválján bemutatott divatperformansz szemet gyönyörködtetően egyedi ruhakölteményeit - a hagymától kezdve a művirágon át a műanyagdrótokig minden a gyönyörködtetés szolgálatában -, de különböző használati tárgyak, étkészletek, gyűrűk is helyet kapnak a repertoárban. Rendszert csak eleinte próbálok találni a gépezetben, rövidesen ugyanis azon kapom magam, hogy egy gyerek önfeledtségével nyitogatom a fiatal tervezők Curiosity Cabinet névre keresztelt szerzeményét. Az olasz eredetű - leginkább egy csomagmegőrző szekrénysorra hasonlító - alkalmatosság ellenállhatatlansága abban rejlik, hogy az egyes szekrénykéket kinyitva egy-egy hallgató munkája, ha úgy tetszik: világképe tárul a kíváncsiskodó elé. Az egyes tervezők polaroid fotói az ajtócskák belső oldalára tűzve őriznek egy darabkát megalkotójukból - kérdés, hogy a fotó, vagy maga az alkotás mond el többet a tervezőről.
Az alkotók definíciója szerint a Curiosity Cabinet valóságos mikrokozmosz: a 64 kockából, építőelemből álló szekrényrendszer az egyetem szellemi tőkéjének, kreatív potenciáljának a tárháza, ahol az egyes művészeti ágak, képzési szakirányok szoros egységben, egymást átszőve jelenhetnek meg. A teljesség igénye nélkül annyit elmondhatok: az adventi naptár meglepetés-effektusa mindegyik kabin esetében működésbe lép. Egyszer egy lyukba kell benyúlnom - nem sejtve, hogy mit rejt a sötétség -, másszor egymásból nyíló kisajtókon át vezet az út valami titokig. A kedvencem az a mágikus faszerkezet, amit egy fura kulccsal, csakis saját ügyességünkre hagyatkozva nyithatunk ki - ellenkező esetben a zár mögötti meglepetés homályban marad. (Nem mintha nekem sikerült volna, viszont jó időben voltam jó helyen.)
A Dante Caféban tovább vándorolva a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festett képek című tárlatával találkozhatunk, de itt már a kávézó kötetlen hangulata, az asztalok és székek, kávézgató posztolók jótékony összevisszasága is társasággal kecsegtet. A festmények erőteljes színekkel operálnak, magukhoz ragasztva a titok nyitjára rájönni képtelen szemlélő tekintetét. Egy egész falat beborít Hitka Viktória festménysorozata, amely az alkotó gyerekkorát, szülei válását meglepően nyíltan, mintegy munkaterápiaszerűen, egy gyerek szemszögéből mutatja be. "Az elején nem volt túl kellemes a festés, hiszen egy-egy kép elkészítéséhez újra és újra kellett gondolnom az adott emléket. Viszont egy idő után észrevettem, hogy minden kép elkészítése után felszabadultabbnak, könnyebbnek érzem magam. Így az elkészült képek számomra csupán tárgyakká váltak, és maga a munkafolyamat lett igazán fontos"- fűzi hozzá az alkotáshoz.
Ha még beljebb hatolunk az épület sűrűjében, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Továbbélő gyermekkor névre hallgató kompozíciójával találkozunk: a kevés színnel operáló festmények központja a hinta, amely a minden korosztályban közös gyermekiséget jelképezi. A terem közepén homokozó, színes lapátokkal és - hóember helyett, idomulva az évszakhoz - egy homokemberrel. Egy kis szintváltoztatással, az alagsorba tévedve egy hatalmas Fekete dobozzal találjuk szembe magunkat, ahol a Budapesti Műszaki Egyetem és a pécsiek építészei egyedi installációjukkal lepik meg a betévedőt.
Ha a Dantéból már megártott a sok - ne feledjük, a POSZT estéi mindig itt koncentrálják a fesztivál színe-javát -, irány a Szent István tér másik oldala, ahol a Civil Közösségek Házában a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara vonultatja fel Csehov, Csáth Géza és Shakespeare műveihez készült díszlet-és jelmezterveit. Az apró színpadképmakettek szinte láttatják az eljövendő előadást, nem beszélve arról, hogy a bennünk rejlő gyermek rögtön babaháznak képzeli például a Csáth Géza Janika című darabjához megálmodott apró enteriőröket. Sok-sok pici világ tárul elénk: egy még meg nem született előadás, egy merész, egyedi ruhaköltemény, egy rajzfilmszerű forgatókönyv. Mert Macbethnek ezernyi arca van, és csak rajtunk múlik, számunkra ki is ő. Ifi géniuszok, de már kész művészek. A POSZT-on a kiállítások péntekig láthatók. Tessék rájuk odafigyelni!
