Az órák mögött nincs egy-egy kiolvasható mese, történet, de minden órához kötődik valamilyen időszak, illetve érzés, amikor készültek. "Azt hiszem, hogy közös az órákban az, hogy mindegyik valamiféle békés szigetet formál... Otthon vagyok, vasárnap, az ebéd pillanatokon belül kint lesz az asztalon és az egész család az asztal körül ül. Egy közeli katolikus templomban már harangoztak és csak a távoli pravoszláv templom harangját lehet hallani. Dél van" - vallja Igor Lazin. - "Magam sem tudom ...Tulajdonképpen soha nem volt igazán komolyabb viszonyom az idővel, kivéve hogy szeretem tudni, hány óra van. Nem vagyok túlságosan elfoglalva az idő múlásával, azzal, hogy múlik az életem és a fiatalságom, kivéve, hogy szeretem tudni, hány óra van. Mindig egy picit előbb érek oda a találkozókra, azokat akik késnek, vagy az utolsó pillanatban érkeznek, gyanakodva nézem, valószínűleg azért, mert szeretem tudni, hány óra van.
Ha több időt töltök egy ismeretlen városban, biztos pontjaim a városi órák, mert szeretem tudni, hány óra van. Elég pontosak az óráim, de nem szenvedélyem az abszolút pontos óra, ahogy a patyolat tisztaság sem, de szeretem tudni, hány óra van.
Soha nem hordok karórát, mert úgy érzem, az idő rabja lennék, így két órára-pillantás között élek, mert mégiscsak szeretem tudni, hány óra van. Nem szeretem megkérdezni az embereket, hogy mennyi az idő, mert azzal megsértem az intim szférájukat, de szeretem tudni, hány óra van. Legjobban a délelőtti, 8-12 közti időszakot szeretem... "
Igor Lazin 1997 óta készíti egyedi óráit több-kevesebb megszakítással. Ezek az órák olyan átalakított használati tárgyak, melyek más talált, használt alkatrészekkel, anyagokkal, dobozokkal stb. összedolgozva megújult formát öltenek, miközben új tartalmak, hangulatok költöznek beléjük - olvasható immár Bálint Monika ajánlásában. - Némelyik tárgy teljesen átalakul, de van, amelyiken a változtatás alig észrevehető, az eredeti testre kerül rá egy kiegészítés, apró elem, egy jel, ami olyan mintha oda szánták volna a tervezők. Ennek a hiánynak a pótlásával válik az óra tökéletesebbé. De nem minden átalakulás egyszerű és jár jó érzésekkel. Ilyen volt Dickens, The pickwick club című könyvébe épített óra születése. "Amikor a könyves órát csináltam - idézzük megint a művészt -, nem jó érzéssel tettem tönkre egy könyvet, összeragasztottam az összes lapot, és egy részét kivágtam. Körülbelül úgy ereztem magam, mint amikor kidobunk egy kenyeret a házból, szóval hirtelen nekem volt lehetőségem (e nemes cél volt a vezérlő motívum), hogy agresszív és brutális módon kivégezzek egy könyvet és nem járt érte büntetés."
A kiállítás helyszíne: Liget Galéria, 1146. Budapest, Ajtósi Dürer sor 5.
A kiállítás látható: 2007. január 11. - február 15.
Nyitva tartás: minden nap 14-18-ig, kedden zárva
