A Gödöllői Iparművészeti Műhely, népszerű nevén a GIM kertje április végén, május elején úgy hat az odalátogatóra, mint valami tündérkert. Az egykori művésztelep része, Körösfői Aladárné ?illatos kertjében? színek, formák, illatok kavarognak. Szinte kínálja magát a helyszín a gödöllői Barokk Év képzőművészeti programjaihoz. A telepített növények arany, ezüst és vörös tónusai mély, ragyogó árnyalattal veszik körbe a kiállított műveket. Katona Szabó Erzsébet kurátor olyan kiállítást hozott itt létre, amely sokféle anyagban, sokféle inspirációval közelíti meg a barokk kert fogalmát. És bár magába a kertbe csak néhány alkotás kerülhetett ki, ezek lágy, játékos, szellemes módon előlegezik meg a belső kiállítótérben elhelyezett műveket, ráadásul olyan bensőséges szimbiózisban élnek a növényzettel, hogy a terembe is magunkkal visszük a kert érzéki élményét.
Először tehát a kertben indulunk el. F. Orosz Sára két angyalkája éppen az épület bejáratával szemben fogad, mint az ókori bejáratokat őrző figurák. Lugossy Mária egy kőbe rejtette el a titokzatos, fekete kerámiából készült tekercset, egy negatív formát, amelyen keresztül beleláthatunk a kő múltjába, régen kihűlt szenvedélyeinek történetébe. Hidasi Zsófia és Guba Sándor a fűből alig kiemelkedő indázó építészeti motívuma olyan törékeny, mint egy földre hajló, szépséges virág. Szűcs Barbara Eszter mohával benőtt arcot, kezet és egy ősrégi foszladozó könyvet bont ki a földből, ember és kert tökéletes összeolvadásának, egymásba feledkezésének vagyunk itt tanúi.
Bent a kiállítótérben a leggyakrabban megidézett elem a barokk labirintus. Bráda Tibor iróniával, Antal András a parasztbarokk kortárs újraértelmezésével, Orosz István a vonal talányos-filozofikus játékával idézi meg az útvesztőt. Regős Anna a barokk kert rendezettségét kortárs elemeket felhasználva, kollázsban fogalmazza meg: számítógépes paneleket sorol egy rézszöveten, és a fémes csillogásban elvész a funkció tárgyilagossága, csak a játék, a káprázat marad.
Simonffy Márta keskeny, magas, Burne-Jones ?arany lépcsőjét? megidéző vásznán lelepleződik, majd újjászületik a látvány illúziója: a kert és az épület elemei egymásból bontakoznak ki, a rend és a műalkotás mint emeletek épülnek egymásra. Incze Mózes látomása a mitikus táj fölé boruló felhőkből formálja meg a bor és a kenyér áldozatát, Katona Szabó Erzsébet egy asztali csendéletre borít csipkeszerű bőrréteget, hogy megsokszorozza a látvány értelmezési tartományait.
A kert és a kiállítás tökéletesen egymásra talált. A kortárs iparművészek a barokk kifinomult formai játékai, az Édenkert érzéki megformálása mellett megszólaltatták egy olyan kor fájdalmas hangjait is, amelyik már nem csak az Édentől, de lassan a kert tiszta fogalmától is távol került.
