Kiállító művészek: Csáki László képzőművész, efZámbó István festőművész, érdemes művész, Húber András Munkácsy - díjas szobrászművész, Húber Edit festőművész, Magyarósi Éva képzőművész, Maráczy Manuéla képzőművész, Szirtes János Munkácsy - díjas festőművész "Mehr Licht!" azaz: "Több fényt!" - kiáltott fel a haldokló Goethe mielőtt átsuhant volna odaátra, hogy minden addigi fénynél erősebben csillogó fényességgel találkozzon. A jelen kiállítás színes aurájához hozzátartozik, hogy alapkoncepciója szerint 3 fényesen világító csillag (alias: sztár?), s hozzájuk kapcsolódó fiatalok együttes bemutatkozása, amely célkitűzést - a fiatal pályakezdő, feltörekvő művészek támogatása - a fényműhely kezdetikor megfogalmazott. A többnyire tanár-diák viszonyon túlmutató impresszív művészeti kapcsolódás a kiállítók esetében egyértelmű: az akadémikus képzés során, ill. informálisan, szellemiségében inspiratív alkotói aktivitással rokonszenvező művészi együttgondolkodás eredményeit láthatják a kiállítótérben. Művészettörténetileg elmondhatjuk, hogy a Fényműhely megalapítása óta, az elmúlt mintegy 10 év során különösen a MIE és a hozzá kapcsolódó területeken egy igen jelentős új hang, művészek új generációja került kinevelésre, akik napjainkban döntően befolyásolják a hazai művészeti színtér erővonalait. A vizuális művészetek terén megjelenő új hangok, az animációs szemléletű mozgóképkészítés, a gyakran blaszfémikus hangvétellel kísért lírai narrativitás számos ponton kapcsolódik az előző nemzedék művész-egojában gyökeredző szemléletnek. Számomra egyszerre pikáns és megnyugtató, hogy tinédzserkorom nagy idoljai a zenében, az alternatív kultúrában, a képzőművészetben most együtt vannak jelen a nálam fiatalabb generáció jeles képviselőivel. Hogyan is van ez: a magas fák és a florális új hullám azonos platformon? Kedvenc filmemben, az Arizonai álmodozókban örökíti át tudását Mr. Smily a film főhősének, Johnny Deep-nek: minden idős új-mexikói fenyőbokor mellé ültess egy zsenge újhajtást, s meglátod, ahelyett, hogy gátolnák egymás fejlődését, csak erősítik egymást, azokat a táplálékokat, amiket az idősödő növény a földbe bocsát, azokon nevelkedik az új hajtás. Más kérdés, hogy a nagybácsi ennek megfelelően választ csinos, fiatal feleséget is maga mellé... Visszatérve a kiállításhoz, a kiállítókhoz: igen változatos művészeti médiumokban dolgozó munkák szerepelnek a kiállításon: animációs videó, installatív tárgy-együttes, grafika, fotó, tárgy-objekt; - prezentálva egy megváltozott szcéna logikáját; egy olyan közeget, amelyben horizontálisa szétterülve egyszerre érvényes valamennyi hagyományos, történeti kifejezőeszköz és az ún. új művészeti médiumok eszközkészlete. Jóllehet a prezentált művek során át egy széles spektrumú, összművészetre nyitott művészetkép rajzolódhat ki előttünk, azonban a magam részéről kézenfekvőbb rendező elvként a képiség kultuszát tenném meg valamennyi bemutatott mű közös háttereként. A kiállító fiatalabb nemzedék képviselői napjainkban már túl vannak azon az archimédeszi ponton, amikor kell, egyszerűen kötelességük, hogy mindazt, amit tanultak hátuk mögé hajítsák, és maguk másszák meg a hegyet. Túl vagyunk tehát az ödipuszi pillanaton, amit ma láthatunk ebből a fejlődéstörténetből, az az, hogy valamennyi alkotó megtalálta karmikus értelemben vett művészeti duálisát, duálpárját, amely majd végigköveti életútja során a fény felé tartó barangolásában... A kiállítás megtekinthető: 2006. április 22. - június 04. Nyitva tartás: hétfő kivételével, naponta 10 - 18 óráig A kiállítás helyszíne: Petőfi Sándor Művelődési Központ, 2100. Gödöllő Szabadság út 6.
