In memoriam Fischer József

Fischer József (1901-1995) a modern építészet legkövetkezetesebb képviselője volt Magyarországon. Tervezői pályáját a huszas évek végén kezdte és 1944-ig működött magántervezőként. A hagyományos felfogással ellentétben, az építészt nem a megrendelő kiszolgálójának, hanem a társadalom mérnökének tekintette, akinek elsődleges feladata javítani az emberek életkörülményein. Ezért foglalkozott a lakáskérdéssel, a városrendezés és építési szabályozás kérdéseivel, a szociális lakásépítés témájával. Útja magától értetődően vezetett Kassák Munka-köréből a hazai építészeti avantgarde élcsapatába. Molnár Farkassal együtt alapította a modern építészek nemzetközi szervezete, a CIAM (Congres internationaux de l?architecture moderne) magyar szekcióját, melynek 1932-től 1938-ig másoddelegátusa volt, az 1945-ös újjáalakítástól pedig delegátusa. A hazai körülmények között nem nagyon jutott szociális építészeti feladatokhoz, megvalósult munkái főként családi házak, villák, bérházak és társasházak, melyek racionális alaprajzukkal, tiszta formáikkal és kiegyensúlyozott kompozíciójukkal tűnnek ki a kor jó minőségű átlagából. Fischer nem csak kiváló építész, közéleti tevékenysége is jelentős. 1924-től a Szociáldemokrata Párt tagja. 1943-tól szerkesztette a korszak legigényesebb építészeti folyóiratát, a tér és formát. A háború alatt katonaszökevényeket és üldözötteket bújtatott. 1945-ben Újjáépítési kormánybiztossá és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökévé nevezték ki. Országgyűlési képviselő, a Fővárosi Bizottság tagja, a Művészeti Tanács alelnöke. 1948-ban minden posztját elveszítette: előbb ipariskolai tanár, majd beruházó, végül épületfelújítások tervezője és ellenőre lett. Az '56-os forradalom után az újjáalakult Szociáldemokrata Párt miniszterként delegálta Nagy Imre második kormányába. 1958-ban elbocsátották munkahelyéről, a Buváti-ból. Lehetetlenné vált helyzetében hosszú éveken át hiába folyamodott kivándorlási engedélyért, hogy viszontláthassa 1957-ben disszidált feleségét. Végül 1965-ben útlevelet és vízumot kapott, s csak felesége halála után, 1978-ban tért haza az Egyesült Államokból. Csöndes, visszavonult életet élt, a hazai szakmai és közéletbe nem kapcsolódott be. 1993-ban Budapest díszpolgárává avatták. Ez a kiállítás az első vállalkozás Fischer József életművének bemutatására. Alapja az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattárában és kisebb részben a családnál őrzött hagyaték. Középpontban természetesen az építészet áll (tervek, pályázati tervek, megvalósult épületek tervei és fotói, cikkek), de különböző dokumentumok az életmű közéleti vonatkozásait is felidézik. Kiállítás megnyitó: 2004. november 3. 18 óra Megnyitja: Gábor Eszter művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2004. november 03. ? 22., a Nagy Bálint és Tsai építészirodája munkaidejében A tárlat helyszíne: N&n galéria - 1065 Budapest, Hajós utca 39.