Infrastruktúra és építészet

A hálózatok korszakában az infrastruktúra minden közösséget meghatároz. De hogy milyen kifinomult struktúrák kapcsolódnak egymásba, és hogyan működtetik a társadalom egy-egy részét, az csak a fogalom és a viszonylatok komplex elemzése révén lesz áttekinthető. Az előadók a hazai építészeti élet ismert személyiségei és külföldi tervezők, közlekedési szakemberek, nagy építészeti cégek munkatársai.

 

A vizsgálat tárgya elsősorban az volt, hogy miképpen kapcsolódik az építő, tervező tevékenység a globális hálózatokhoz vagy akár egy kisebb rendszer belső kohéziójához. Az idei év az első, amikor a földlakóknak immár fele városokban, többnyire több tízmilliós lakosú óriásvárosokban él - és ennek egyre növekvő hányada minden szervezett infrastruktúrát nélkülöző, víz és csatorna, áram és közlekedés nélküli nyomornegyedekben -, a hálózatok, az infrastruktúrák kérdése tehát a jövő várostervezésének sarokköve. A téma időszerűségét Budapesten a 4-es metró építése is jelzi - ennek épülő állomásait, vagyis a helyükön tátongó gödröket a szimpózium másnapján két szakmai vezetéssel kísért városi séta látogatja végig.

 

Az előadások az általánostól egy-egy konkrét projekt bemutatásáig sokféle témával foglalkoztak. Koszorú Lajos a város mint hardver fogalom, mint egy általános paradigmaváltás nyelvi kifejezését javasolta bevezetni, Erő Zoltán a városokat összetartó hálózatok szerepéről beszélt, a zongorahangolástól a közlekedésszervezésig, szemléltető eszközként hozta az ovisok között népszerű Tesz-vesz város sorozat köteteit is. Jim Quinlan a dublini közlekedésfejlesztésről és az ahhoz kapcsolódó építészeti projektekről beszélt, Ulf Meyer német építész a most készülő stuttgarti föld alatti pályaudvarról. Ez Európa legelső olyan vasútállomása lesz, amelyik nem használ külső energiaforrást. Szó volt a Nemzeti Fejlesztési Terv működéséről és a városi tájépítészetről, design és városfejlődés kölcsönhatásáról, dán és holland példákról az urbanizmus, a városról való gondolkodás megújulásáról.