(MTI) - A 2004-ben Párizsban alakult és Budapesten is rendszeresen kiállító magyar-francia duó tárlata a XX. századi és kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb franciaországi kiállítóhelyén tekinthető meg, ahol február elejéig volt látogatható a modern fotózás világhírű úttörőjének, André Kertésznek az életmű-kiállítása.
"Ez nagyon nagy szó. Azt jelzi, hogy az elmúlt években a nemzetközi művészeti életben és a releváns művészeti intézményrendszerben megjelentek olyan magyar művészek, akik globális nyelvet beszélnek, és akik tudnak olyat mondani, ami nemcsak a szűkebb hazai közönséget érdekli, hanem a nemzetközi nyilvánosság számára is érdekes és izgalmas. A minőségről és a tehetségükről nem is beszélve" - hangsúlyozta a megnyitón Bencsik Barnabás, a tárlat létrehozásában közreműködő budapesti Ludwig Múzeum igazgatója. Bencsik szerint a párizsi Jeu de Paume a kortárs képzőművészetben körülbelül azt jelenti, mint a londoni Albert Hall a zenei életben vagy a cannes-i filmfesztiválon való részvétel a filmesek számára.
Bencsik Barnabás jelölése alapján nyerte el tavaly novemberben a Société Réaliste csoport az ötmillió forinttal járó Aviva Képzőművészeti Díjat a Műcsarnokban. Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy a történelem, a politikatörténet, a gazdaság, illetve az irodalom szisztematikus kutatásain alapuló, konzekvensen építkező, interdiszciplináris tevékenységükkel egy önálló, nemzetközileg is elismert, sajátos művészeti nyelvet és kommunikációt fejlesztett ki. Bencsik szerint a műveikben a nagyon erős vizuális hatás mellett mindig van egy bizonyos ötlet vagy gondolat, amely olyan összefüggésekbe helyezi az ember tudását, amelyre korábban nem gondolt volna, és új megvilágításba helyez ismert dolgokat. A csoport alkotásmódját alapvetően határozza meg a modernkori gondolkodásra jellemző szisztematizálás és a XXI. század egyik legfontosabb esztétikai szempontrendszere, a dizájn. Ezek olyan fogalmak, amelyeket korábban a tudományos gondolkodással hoztak összefüggésbe, a Société Réaliste viszont a képzőművészet területén keresi ezek érvényesülési lehetőségeit.
"Nagyon friss, nagyon újszerű, nagyon felforgató a művészetük, és nagyon sok továbbgondolásra adnak lehetőséget a művek mögött meghúzódó állítások" - tette hozzá Bencsik.
A projektjeiket gyakran valamilyen fiktív intézményként (Nemzetközi Graffiti Múzeum, Építészeti Minisztérium, Európai Zöldkártya) megalkotó művészcsoport 400 négyzetméteren kiállított Empire, State, Building című egyéni tárlata ezúttal a tavaly készült első filmjük, a The Fountainhead köré szerveződik.
Az alkotás King Vidor azonos című hollywoodi filmjének "átdolgozása", amely a radikális liberalizmus szócsövének számító Ayn Rand forgatókönyve alapján 1949-ben készült. A film egy individualista, önmegvalósító modern építész története (Gary Cooper), aki mindenkin átgázolva építi meg a világ legmagasabb épületét. A Société Réaliste azonban a 111 perces filmből digitálisan kiretusálta a szereplőket és kitörölte a hangot. A filmben megmaradt díszlet hangsúlyozásával tudatosítják a nézőben azt, hogy az ideológiák hogyan is jelenhetnek meg az építészeti környezetben.
A mitikus New York-i felhőkarcolóra utaló címével az Empire, State, Building elnevezésű kiállítást a fekete-fehér film szürke dizájnja határozza meg. A cím arra utal, hogy a különböző tipográfiai jelekből hogyan épülnek fel épületek, azok hogyan alkotnak államokat vagy birodalmakat, azaz maga az írásmód és a betűtípus hogyan alakítja ki azt a teret, amelyben az ember él.
A kiállítási térben sötét esti égbolt csillagtérképébe került bele a filmmel kapcsolatba hozható mintegy harminc fekete-fehér alkotás. A csillagtérkép pedig 1789. október 5. éjszakáját tükrözi vissza: a párizsi munkásnők ugyanis a francia forradalomnak ezen az éjszakáján mentek ki Versailles-ba a királyért és a királynéért. A Société Réaliste ezzel tulajdonképpen új referenciapontot javasol a francia forradalom történetében, azt sugallva, hogy 2011-ben a Bastille ostrománál a szegény párizsi nőknek a királyi pár elítélését majd kivégzést követelő "emancipációja" fontosabbnak tűnhet.
A Kiegészítés az Eiffel-toronyhoz című alkotás pedig egy négyfokú lépcsődarab. Gustave Eiffel ugyanis a francia forradalom centenáriumára 1789 lépcsőfokkal tervezte meg Párizs látványosságát. A Société Réaliste további négy fokot hozzáépítve 1793-ig építi a lépcsőt, abban az évben végezték ki ugyanis XIV. Lajost a kiállítócsarnok, a Jeu de Paume előtti Concorde téren.
A kiállítás május 8-ig tekinthető meg Párizsban, jövő év márciusában pedig a budapesti Ludwig Múzeumban lesz látható.