Isten kertjében

Még sohasem láttam hasonló témáról ennyire személyes, intim képsorozatot. Magyari nem keres különleges beállításokat, nem használ nagy látószögű optikát, sehol nem érjük teátrális túlkapáson. A fotói nem akarnak szépek lenni: neki elég, ha a lencse előtt álló épület szép. Nem törekszik bemutatni az építők hozzáértését, nem keresi az áhítat formai bizonyítékait. Az általa lefényképezett házak nem stílusuk, építési technikájuk vagy anyaghasználatuk miatt olyan különlegesek ? noha a zsindelytetővel fedett, karcsú tornyú, finom arányú épületek ilyen szempontból is figyelmet érdemelnének ?, hanem attól, ahogyan együtt élnek a faluval.

Rommá omlott falaikon benéz a gaz ? Fehérvíz temploma egy elhagyott tóparton áll, körülötte még kivehető a sírkert, az út széle, de már nem vezet hozzá kitaposott ösvény a mezőn keresztül. Nagypestény temploma mellett egy kiszáradt fa lóbálja az ágait, gyönyörűen személyesíti meg a kihalt templomjáró közösség kísértetét. Az algyógyi kerektemplom formáját tekintve lehetne akár kőkori kultuszhely is, tagolatlan tömbje mégis kedves, méretei, arányai emberi léptéket követnek. A nagyercsei templom mellett álló, fából faragott harangláb és a templom kapujára eső vöröses, késő délutáni fény olyan nyugalmat áraszt, amit egy városban soha, egyetlen pillanatban sem érezhetünk. Kisbacon templomát az előtte álló Mária-szobor alól látjuk, a kisillyei istenháza eltörpül a mellette virágba borult barackfa vad színorgiája mellett, míg Marosnémetiben a templomkertben szénaboglya áll, odébb egy tehén legel végtelen türelemmel.

Magyari felvételein a hit nem egyszerűen a templomhoz tartozik: maga a falu, a templomot körülvevő közösség karaktere süt át minden egyes fotón. Néhány pillanatra egynek látjuk az épületet és közvetlen környezetét, a fákat, az erdőt, a falusi utcát autóval és emberekkel. Ők azok, akik Középajta szépen felújított templomának tetejére a cserepekre ráfestették a felújítás dátumát, akik virágot ültetnek a templomkertbe, kékre festik a kaput és a kerítést, muskátlit visznek a templomablakba. Közeli képek nélkül, sőt néha légifelvételről, máskor a földre tett kamera szemszögéből látjuk a templomokat, mégis mindegyiknek személyisége, sorsa, múltja és láthatóan jövője is van. Még ha félig össze is dőlt, azért még szent hely, egy közösség lelki életének aktív helyszíne.

A kiállításon a kisméretű képek mellett néhány ? nem több, mint 8-10 ? nyúlánk, keskeny fotó is áll, majdnem embernagyságban. A tornyok csak így adhatók vissza: a házak fölé magasodó, karcsú, biztonságot adó őrök. Szokatlan formátumban jelennek meg, de ennek semmi köze a hatáskereséshez. Egyszerűen ilyen a kontúrjuk, ezért lett ilyen a róluk készült kép. Magyari Hunor hiteles, a témához tapadó szentimentalizmustól mentes, precíz képnyelvre fordítja az erdélyi református templomok életét.