"Claire Szilard szenvedélyesen szereti az életet, és ez művészetében is kifejezésre jut, akár plasztikus megjelenítésről, akár alkotó erőről van szó. Egyetlen festési mód fegyelme sem idegen neki, egyformán otthonosan mozog az olajfestés, az akvarell, a litográfia, a szitanyomatok technikájában éppúgy, mint a színházi díszletek és kosztümök, vagy a szőnyegtervezés útvesztőiben. Nem is beszélve a hegesztett vas-szobrászat és az üvegablak-készítés fortélyairól. Claire Szilard a szabadság művésze, hiszen csak saját belső ihletétől és sugallataitól hagyja magát vezetni." - írta Nicole Lamothe, francia művészettörténész. "...A negyvenes évek történései, a második világháború eseményei durván beleszóltak Szilárd Klára életébe is. Mindössze pár hetes fiatalasszonyként a munkaszolgálat miatt magára marad a világégés rettenetében. Férjéről semmit sem tudván, elhagyja az országot. Kalandos menekülés után Svájcban talál menedéket. Genfben, az ottani képzőművészeti főiskolán, az Ecole des Beaux Arts-on szerez diplomát. Pályázatot nyer, újságoknak készít illusztrációkat, rajzait rendszeresen közli a mértékadó napilap, a Neue Züricher Zeitung, amikor ismét országot kényszerül váltani. Ezúttal kellemesebb okok miatt. Férjét, a Kodály-tanítvány kürtművészt, Baum Imrét szerződteti az Izraeli Filharmonikus Zenekar. Új hazájában mindent kezdhetett előről. A monumentális méretek iránti vonzódását már a zürichi freskópályázat győzteseként bizonyította. Művein Izraelben a klíma miatt nem tudott freskózni, új területen, az üvegfestészetben kamatoztatta ebbéli tálentumát. 1955-ös ravennai tanulmányútjának tapasztalatai segítik ebben. Hazatérvén megtervezi Ramat Gan városka központi templomának üvegablakait. A siker újabb és újabb megrendeléseket hoz. Összesen tizennégy zsinagóga üvegdíszei hirdetik Izrael-szerte Szilárd Klára művészetét. Festői pályájának új szakasza kezdődik. Az ismeretlen ország természeti szépségei megihletik ecsetjét. A sivatag végtelensége, a Holt-tenger csodálatos világa, az arab és a zsidó világ egymás melletti sokszínűsége kimeríthetetlen kincsesbányája festészetének. Realista, szimbolikus és szürreális képek jelzik sokoldalúságát. Nincs szüksége nagyszabású témákra. A hétköznapok megannyi apró mozaikját lényegíti műalkotásokká. A merőben új környezet erősíti a fantasztikum iránti vonzódását. Merész ötletként vásznain ekkor születnek sivatagba "telepített" párizsi házai, vagy a tengerfenékre süllyedt hóbortos gépezetei, amelyek már előrevetítik a szobrász Claire Szilard megjelenését. Ebbéli énjét is a kifogyhatatlan felfedezőkedv, az elképesztő fantázia, a szüntelen újra-vágyás, a sosem látott keresése jellemzi. Rugókat, csapszegeket, vasvillákat, lyukas varsákat, szárnyaszegett húsdarálókat szegecsel, hegeszt zabolátlan látvánnyá. Eredeti, utánozhatatlan plasztikák ezek. Olyan művész káprázatából és álmaiból születtek, akinek szelleme állandó vibrálásban ég, aki lépten-nyomon szabadon engedi képzelőerejét, kortalan szertelenségét...." - Bayer Ilona A világ nagyvárosaiban - Róma , London, Párizs - neves művész, amikor Budapesten az Ernst Múzeumban, majd a Vigadó Galériában kiállítást rendeznek alkotásaiból. Itthon ismét találkozik régen elveszített párjával, és új életet kezd - haza költözik. Budapesten és Szentendrén alkot ismét. Nagyméretű üvegplasztikát készített a Holokauszt évforduló alkalmából a Dohány utcai Zsinagóga udvarán, amelyet az izraeli államelnök avatott fel. "... Szüntelenül szervez, egyeztet, műterme hol nagyszerű koncertsorozatnak, hol kiváló szellemi vitaesteknek ad otthon. Szilárd Klára oly természetességgel simul szülőhazája művészeti életébe, mintha egy percig sem lett volna távol...." - Bayer Ilona Pierre Székely, a Párizsban élt világhírű szobrász írta Szilárd Kláráról: "...Szobrai ritkán, röviden, de felejthetetlenül, mint fényes, fekete hollók szelik át életem egét. Honnét jön e művészasszony világossága, szakadatlan szeretetteljessége, honnét ifjonti lelkesedése, energikus szerénysége, önzetlen egocentrikussága? Kétségkívül ugyanazon forrásból fakadnak, mint az emberi testhez hasonlóan érzékeny formái. S hogy hol van e látszólag kiapadhatatlan forrás? Valószínűleg a szerelem, a szépség, a harmónia, és az esztétika országában, ahonnét minden újszülött magával hozza az ő örökségét. Kláráé súlyos és igényes. Lépten-nyomon kijelöli útját művészetével és tálentumával, egyénisége fényével világítva azokat." Vajda Ildikó/ArtNet A kiállítás helyszíne: Aranytíz Művelődési Központ, 1051 Bp. Arany J. utca 10. A kiállítás megtekinthető: 2005. augusztus 29. - szeptember 11.