A művészet a maga sajátosságait a klasszikus művészethez való viszonyában határozta meg, akár elfogadva azt, mint a románkori művészetben, vagy elutasítva, mint például a gótika korában. Ebben az antik művészethez való igazodásban kanonizálódott a keresztény festészetben az, hogy miként kell kinéznie egy képnek, hogyan kell a felületen a teret érzékeltetni, milyen kompozíciós sémák az elfogadottak. És a 15. században a neves építész és teroretikus Alberti mindezt rendszerbe is foglalta. Más kultúrákban azonban, ahol nem ismerték a görögök és a rómaiak művészetét, persze egészen más hagyományok alakultak ki, amit szívesen neveztek az európaiak primitív művészetnek, ami azt jelentette, hogy bár "romlatlan", de tökéletlen művészet. Más volt a helyzet az olyan művészet esetében, mint amilyen a kínai vagy a japán, amit egzotikusnak, titokzatos távoli országok kuriózumának tartottak és gyűjtötték is őket. Nem volt a 18. században olyan magára valamit is adó főúri kastély, amelynek ne lett volna kínai vagy japán szobája. A 19. században Európa japán kultusza, amit japonizmusnak is nevezünk, nemcsak japán témájú műveket eredményezett, de Európát elárasztották a Japánból behozott fametszetek és egyéb, elsősorban porcelán művészeti tárgyak. Mindez arra bizonyíték, hogy egyáltalán nem különcködés, ha egy magyar művész japán motívumokat rajzol és fest. Inkább tisztelgés nem csak az európai hagyományok, hanem a távoli kultúrák felé is. Kovács Orsolya képein a tradicionális japán fametszetek figurái - legyenek azok gésák vagy szamurájok, papok vagy egyszerű japán emberek - a kiindulópontok. Amit ő a tehetségével ehhez hozzátesz, amivel a képi világot gazdagítja, az az érzékeny festőiség, a színek finom átmenetei, amely teret hoz létre, és amely japán fametszetekből teljességgel hiányzik. A fametszet-inspirációból festmény születik. Képein a motívumokat gazdagító színek nem maradnak mindig szigorúan a vonalak között, olykor túlcsordulnak. Egyes képein a hagyományos japán ruhák gazdag díszítményei, virágmotívumai átlépik a test kontúrját és dekórum helyett amolyan virágos tájként jelennek meg. Persze ebben a dekoratív festészetben megmutatkozik a festő; iparművész, tervező múltja is. Nemkülönben képei magán hordozzák nőiességének finom megnyilvánulásait. Vagyis aki kevésbé járatos a festészetben, az ne gondolja azt, hogy itt japán képeket lát magyar ecsettel. Egy érzékeny festőművész mai, modern képei ezek. A kiállítás helyszíne: Kempinski Hotel Corvinus Budapest, Kempinski Galéria, Budapest, Erzsébet tér 7-8. A kiállítás megtekinthető: 2006. június 07. ? szeptember 10. Nyitva tartás: folyamatos
