A fehér falfelületbe szinte beleolvadnak a keretbe foglalt, fehér printek, amelyek első ránézésre üres lapokként hevernek a falakon, a kiállítás "potyaműtárgyaiként" demonstrálva a "bármiből lehet művészeti alkotás" közhelyét. A kulcs ezúttal is a közelség: a művek lehető legszűkebb vonáskörzetébe lépve apró, alig látható figurák tűnnek a szemünk elé - Asztalos ZsoltGáza-sorozata ugyanis nem annyira az elementáris vizualitás esztétikai élménye, hanem sokkal inkább a közel kerülés megkövetelésének performatív gesztusa által mozgatja meg a befogadót. Menj közel, kénytelen vagy, nem fordulhatsz el - demonstrálják alkotásai a háború által sújtott emberek sorsa iránti közömbösségünk elfogadhatatlanságát. Asztalos Zsolt nem politizál, csak egy egyszerű gesztussal hívja fel a figyelmet arra, ami kiszúrja a szemünket. Kutyák, emberek, repülőgépek mind apró pontocskáknak tűnnek - a repülők csupán alig látható legyekként zümmögnek a hófehér felületen -, a közelség azonban elhozza nekünk az emberi sorsok tragikumát, a porszem-effektus elviselhetetlenségét.
A két kiállító művész - Asztalos Zsolt és Tibor Zsolt - közös vonása, hogy mindketten nagyon merész, már-már szemtelenül provokatív módszert választanak mondandójuk tolmácsolására. Tibor Zsolt hatalmas felületekre álmodja huzalok és csörlők beteges aszimmetriájától feszülő képeit, amelyeken grafit, tus, akvarell, kréta, színes ceruza és ragasztószalag járul hozzá a miértek még kaotikusabb megválaszolhatatlanságához. A művész nem riad vissza a fal "megszentségtelenítésétől" sem, Türelem-sorozatának darabjai kréta és grafit formájában másznak az eredeti kereten kívülre, hogy a látogató fantáziájának hátán kapaszkodjanak vissza a műalkotásban őket megillető helyre.
Tibor Zsolt: Türelem
A rész és egész viszonya mindkét alkotó esetében központi problémaként generál kollektív fejfájást a művek "értelmét" firtató halandóban: az apró huzalok, damilok és végtelenbe tartó vonalak így hálózzák be nem csak egymást, de a mi rendezetlen útjainkat is. Tibor Zsolt tudatosan lavíroz a profi képzőművész mértani pontossággal megrajzolt vázlatai és egy gyerekrajz spontán, mégis ijesztő bája között. Aki habkönnyű esti szórakozásra vágyik, jobb, ha másfelé kanyarodik, de ha kedveli a kihívásként elé tornyosuló, a befogadó fantáziáját és empátiáját komolyan igénybe vevő, problémákat felvető alkotásokat, nos, ne keressen tovább.
