Az Észt Nemzeti Múzeum munkatársaként Johannes Pääsuke és útitársa, H. Volter egyik legnagyobb vállalkozása az 1913-as nyári fényképező körút volt. A vándorút Narvából indult, az északészt partvidéken keresztül Haapsaluba és Lihulába, majd Muhu szigetére és Saaremaara vitt. A menet közben elkészült negatívokat Tartuba küldték, a múzeum pedig az új üveglapokat az előre megbeszélt postahivatalokba küldte. Mindezek mellett régiségeket is gyűjtöttek, és Johannes nem felejtette el a leveleihez hozzátenni saját tanácsait a jövő gyűjtői számára. A fáradságos útról hazatérő vándorok és a múzeum egyaránt elégedettek lehettek az eredménnyel. Tájképeket, mesterségeket, a népi építészetet és embereket örökítettek meg több mint háromszáz képen. Pääsuke utolsó nagy munkája Tartu városának megörökítése volt. Az ekkor, 1914-ben készült 446 fotó meglehetősen alapos képet ad a város korábbi épületeiről, különösen a belváros házairól. Pääsukét 1915-ben sorozták be, s nem sokkal később, 1918-ban, leszerelése és hazatérése előtt Fehéroroszországban vesztette életét vasúti szerencsétlenségben. Az 1990-es évek közepén Észtországban két kiállítása, az 1913. J. Pääsuke a szigeteken és a Johannes Pääsuke - 100 fénykép is bejárta az országot. Jelen kiállítás ötlete a fényképész és filmes születésének 110. évfordulója alkalmából merült fel. Érdekessége, hogy a művész hagyományos technikájára épül, ugyanakkor kihasználja korunk technikai lehetőségeit: az eredeti méret tízszeresére nagyított, barnított képeken az eddig rejtve maradó részletek is láthatóvá válnak. Immár olvashatók az utcanévtáblák, elkülönülnek a padlóra hajított söröskorsók, láthatók a függöny mögül kukucskáló emberek és sok más apró részlet. A bemutatott képanyag a művész sokoldalúságát és szerteágazó érdeklődését bizonyítja. A kiállítás megtekinthető: 2005. november 18. - 2006. január 29. Kép: "Rögtön felkelés után azonnal munkához láttunk, (fel)vettük Kuivastu kikötőjét és aztán tovább Soonda falu felé, ahol a muhuiak a legtöbben voltak, majdnem mind, amennyit csak láttam, még népi ruhát hord. Megálltunk akkor Soonda faluban, mindenféle felvételeket készítettünk, régiséget is vásároltunk, ami itt még általánosan kapható és amit a muhuiak maguk ajánlanak, de amúgy nem adnak semmit, mindenért árat kérnek, csak az evés olcsóbb. Utinapló. 1913"
