Tehetséges tervezők és átgondolt munkák, ha röviden kell összegeznünk a látottakat. Másrészről azonban meglepően szűk ? vagy inkább egységes? ? a mezőny: az anyagkísérletek, témaváltozatok, innovatív termékfejlesztések mellett eltűnt a korábbi években tapasztalt széles változatosság, nemigen bolygatják a diplomázók a határterületeket, nincsenek vad ötletek és mindenestül hiányzik a humor, a művészet-mesterség öniróniája. Józan koncepciókkal találkozunk, tudományos igényű háttérkutatásokkal, akár a textiltől viszonylag távoli világok felé. Főleg az anyagtervezésben fordul ez elő és szép eredményeket hoz. Zsigó Boglárka táncoló, fekete-fehér repetitív ritmusokból komponál textil falburkolatokat, a falfirkák és az animáció formavilágát viszi a lakásbelsőkbe. Balla Krisztina a rovarvilág mikro-formáit szelídíti vonzó, izgalmas, színes és részleteiben finoman kidolgozott mintákká, Juhász Veronika az univerzum fényjelenségeit varázsolja a nyomott anyagra. Régen látott megújulása ez a mintavariációknak, precíz, gyártásra érett, de egyik sem átütő innováció. Még az a funkcióra rugalmasan reagáló, mobil szerkezetű táskakollekció sem kiugró teljesítmény, amit Oszvald Lilla ötletes és dekoratív, elegáns kivitelben készített.
Igazából a sok profi diplomamunka között csak öt ragadja meg a képzeletet: ezekben a technológia, a divat és a használat törvényei olyan szépen simulnak egymáshoz, ami pályakezdőknél egészen ritka jelenség. Ilyen például Geréby Zsófia női biciklis kollekciója, ez a könnyített, fényvisszaverő anyagból, alakítható formákkal, a tárolásra és a kerékpáros közlekedés biztonságára egyformán figyelve, nőiesen lágy, gazdagon tagolt sorozat. És ilyenek Káldy Júlia fatalpú boríték-cipői: míves kidolgozásukban kívülről nem látható a bőr és a fa összedolgozása, minden varrás és illesztés rejtve marad, miközben a lábbelik nyers színvilágában, természetes anyagaiban és haute-couture stílusában a divat esszenciáját látjuk testet ölteni. Gyönyörűséges, szellemes kiegészítőket csinált irhából Hofstädter Szandra, egyszerre divatos és tradicionális tárgyakat, és átütő hangulata van annak a kollekciónak, amelyen Hajdú Anett északi tájak vadállatait, archaikus törzsek totemállataiból komponálta meg formában vagy mintázatban a táskák, ékszerek, kesztyűk védőszellemét.
A textil hagyományos funkcióitól csak egy alkotó tért el gyökeresen: Farkas Zsófia filcből készített óriási méretű pop-up mesekönyveket. A térbe lépő, folding szerkezetű filcmunkák egy szín árnyalataiból hozzák ki egy-egy mesterséges táj vad, buja, fenyegető-mesés atmoszféráját: művészkönyv és bábszínpad ugyanúgy lehet, mint hangulatos térelem, textilből készült plasztika. Ez a munka pontosan azt az erőt, fantáziát képviseli, az anyaghasználat olyan új útját, amit a pálya elején álló tervezőktől, még a megbízások reális kötöttségei előtt, legszívesebben elvárnánk.
