Józsefvárosi Napok - Sós Eszter kiállítása a Bárka Színházban

A Bárkán való feladatai egészen másra utalnak, mint a verselés. Kérdezte a Terasz a versírót, Sós Esztert.

Nem, jegyszedőként dolgoztam a színházban. Valójában maga a színház érdekelt, s érdekel ma is. Ezzel szeretnék elmélyülten foglalkozni: színháztörténet szakra járok a Veszprémi Egyetemen. Dolgoztam már egy-két filmben is, asszisztens voltam.

Mindezek még nem magyarázzák a költői vénát. Igaz, közelebb visz a megértéshez, de nyitva hagy kérdéseket

Nem is tudom. Egyszer csak előtört belőlem a versírási kényszer. Talán 16-17 éves lehettem, s az első versemet Für Anikónak ajándékoztam. A múlt évi kiállításomat ő nyitotta meg.

Sokak számára a költészet egy állapot; nehezen érthető az alkotási folyamat. Mikor is jön az ihlet, mitől és miből születik a vers?

Nálam ez lelkiállapot-függő. Inkább akkor írok, ha nagyon magam alatt vagyok. Gondolom, ez látszik a témákon is: halál, boldogtalan szerelem

"Nincs akarat,
Nincsen szív,
Körben falak,
Megőrjít.

Hát, a képtelenségre válasz, ami a falakon látható. Valóban, ez talán nem is az én kiállításom Talán csak elindítója vagyok egy folyamatnak De van egy nyomós érv, egy erős motívum: Saját kötethez sok pénz kell, a kiadók nem nagyon kapkodnak a versek után (a krimi és társaik jobban jövedelmeznek), a folyóiratoknál ezren állnak sorban a közlésre várva. A nyilvánosság meg mégis kellene. Így született ez a közösködés.

Hogyan választotta ki a partnereket?

Valamilyen módon mind a képzőművészettel foglalkoznak. Ki kellékes a Bárkán, mint Kiss Réka Judit, ki más munkakörben dolgozott itt, például Máthé Kata (kép), de megtalálhatók közöttük a barátnőm húgai is. Odaadtam nekik a verseimet, s arra kértem őket, olvasás közben figyeljenek az érzelmeikre, s ez alapján alkossanak bármit. Így is történt.

Mi a jövő? Hogyan tovább?

Több hasonló kiállítást tervezek még, sőt vannak új ötleteim is. A képek, az alkotások megvásárolhatók. Ez is egy segítség lesz. Igyekszem összeszedni a bátorságomat, s elküldöm majd a verseimet folyóiratokhoz is.

Kiss Réka Judit a Bárka színház kellékese. Tőle a Terasz azt tudakolta, hogyan született meg egy-két konkrét alkotás?

Az óra éppen úgy tizenkét számból áll, mint a vers. Ez indított arra, hogy órát, s ne mást válasszak. Mellette a fenyegető vers, a kivágott betűkkel, a vörös alappal, megint csak magáért beszélt. Nem volt nehéz dolgom. De az is előfordult, hogy a vershez, annak hangulatához már korábban elkészült munkámat párosítottam.

Máthé Kata a Képzőművészeti egyetem első éves hallgatója. Esztert a múlt év őszén ismerte meg. Közös volt a munkahely: a Bárka színház.

Mikor derült ki, hogy Eszter verseket ír?

Viszonylag gyorsan, már egy hónap múltán ideadta az összes versét, s mindent rám bízott. Látszott a munkáin, hogy akkor írta őket, mikor szomorú volt. Ha boldog, akkor él, s történnek a dolgok körülötte. A magány inkább szüli a verseket. Ehhez igazítottam a képeimet. (A fotón Máthé Kata linómetszete)

A fotók a szerző felvételei