Nem sokkal Kádár Béla halála után a kaliforniai San Diegóban nagyszabású egyéni kiállítást rendeztek a festő képeiből és rajzaiból. Az 1962 januárjában nyílt tárlathoz készült katalógus bevezetőjét Stephan Deák (szül. Deák István) írta, aki személyes hangú visszaemlékezéssel méltatta a művészt. Ő és fivére, Imre ? mindketten zenészek ? még a tízes években ismerkedtek meg az ugyancsak muzikális érdeklődésű Kádár Bélával.
A Deák fivérek az első világháború után hagyták el Magyarországot. Svájci kitérővel a húszas évek elején az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le, de mindvégig kapcsolatot tartottak magyarországi barátaikkal, köztük Kádár Bélával is. A festő csupán egy alkalommal járt Amerikában a New York-i Brooklyn Museum igazgatójának felkérésére, hogy egy kisebb kollekcióval vegyen részt egy 1928-as kollektív tárlaton. Kádár majd egyéves amerikai tartózkodása alatt rendszeresen találkozott ott élő magyar barátaival. Különösen jó kapcsolatot ápolt Deák Imre első feleségével, aki számos képén modellként is szerepelt. Mary Elizabeth a lehetőségéhez mérten képvásárlással támogatta a nélkülöző festőt, és portrémegrendeléseket szerzett számára. Rövid időn belül jelentős kollekciót gyűjtött össze Kádár Béla képeiből és grafikai lapjaiból.
A Virág Judit Galériában látható válogatás a két Deák fivér leszármazottainak gyűjteményéből való, s átfogja a művész pályájának szinte összes periódusát. A korai tusrajzok és szénvázlatok mellett megtalálhatóak a húszas évek kubisztikus, konstruktív kompozíciói és a harmincas évek dekoratív figurális zsánerjelenetei is.
Mednyánszky Lászlóról írott könyvének bevezetőjében Markója Csilla azt jelezte, hogy nagyszámú korai Mednyánszky-mű előkerülésével lehet még a jövőben számolni. A Virág Judit Galéria február 2-án nyíló, Egy ismeretlen Mednyánszky-gyűjtemény című kiállításán épp egy ilyen kollekciót mutatnak be.
A gyűjteményben szereplő 25 kép örökségként kerülhetett az utolsó ismert tulajdonosok, a magyar származású szlovákiai Derider Heumann Schwartz és Alicia Samek Bauer birtokába. A házaspár 1947-ben Ecuadorba emigrált, ahonnan 1956-ban költöztek Chilébe. A férfi 1965-ben, felesége 2010-ben hunyt el, gyermektelenül. Hagyatékukat egy barátjuk örökölte azzal a feltétellel, hogy a képeket Magyarországon, kiállításon kell bemutatni, majd értékesíteni.
A Dél-Amerikából hazakerült kis gyűjtemény valamikor 1875-1895 között jöhetett létre a történelmi Felvidéken. Erre vall a képek látásmódja, az ábrázoltak személye, az anyag egységes volta, melyek egytől-egyig Mednyánszky korai korszakából származnak. Időben a legelső egy férfiportré (Szakállas öreg férfi), Mednyánszky müncheni tanulmányainak éveire, vagyis 1873-74 körülre tehető, míg a kollekció időben legutolsó darabjai ? portrék, tájképek és egy kivételesen szép csavargó-kép ? az 1890-es évek közepén készültek. A festményeken végigvonul Mednyánszky stúdiumainak minden stációja: a müncheni tanulóévek, Corot és Barbizon hatása, valamint a bécsi stimmungimpresszionizmus hangulatfestészete. Talán épp ez a sajátosság az, amely e kollekció egyik legnagyobb erénye: egységben láttatja a festő indulásának, korai próbálkozásainak ezidáig meglehetősen töredékes összképét.
