"A szobor számomra emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt,
változásaiban mértéket, történéseiben etikát. Emberi jelet testesít meg, mely szakrális térré változtatja át semleges környezetét. A szobor megalkotása nem teremtés. Születésünkkor mindent megkapunk tárgyi világunk építéséhez. Csak ebből gazdálkodhatunk, amit itt is hagyunk, amikor továbbmegyünk. Ez csak szemlélődésre, tanulásra elég" - mondja Kalmár János.
"Életem fizikai történéseinek megértéséhez elsősorban nem azok következményeivel, hanem lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom. Ezért a szobor nem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye. Lelki helyzetek olyan fizikai jelképeit keresem, melyek képesek azokat közvetíteni. Megközelítés vagy elvontság mértékétől függetlenül az emberről szólnak" - teszi hozzá az alkotásaiban általában leegyszerűsített formákat és jelképek használó művész.
