Kapcsa János festményei a figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén járnak. Mindig eredeti élményekből indult ki, ugyanakkor felhasználta a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmileg kötődik az Alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. Kicsit műemlékszerűen látja ezt a világot, talán ezért is tűnik tragikusnak, ahogyan megfesti képein. A grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki alkotásait. Szűkebb világának népi hagyományairól és annak jelenéről vall. Alkotásait kevés szín, tónusos képalkotás, kontrasztos fény-árnyékos megnyilvánulások jellemzik, erőteljes gesztusokkal alkalmazva.
A mostani emlékkiállításon közel negyven vegyes technikájú képet láthat a közönség, a legkorábbi munkáktól a késői alkotásokig, amelyek az életmű hiteles keresztmetszetét adják. A munkákon megjelennek az alkotó legkedveltebb témái: csendéletek, hétköznapi figurák, jelenetek, tárgyak, úti élmények. A kiállított képek a Kapcsa-örökösök és egy magángyűjtő tulajdonát képezik.
