KASSÁKNÉ SIMON JOLÁN

"Az alakját, személyiségét fölidézni akarók legtöbbször József Attila róla írott költeményét szokták idézni, ennek szövegéből is mindenekelőtt az alábbi sort:
"magános férfiak gondolták ki".
Ezt a verssort tartotta méltónak emlegetni Kéthly Anna is, amikor az 1938. szeptember 25-én bekövetkezett tragédia okait keresve gyászbeszédet mondott a rákoskeresztúri köztemetőben. Kassák soha nem tudta kiheverni, ami ezen a szeptember végi vasárnap délután Bulcsú utcai lakásuk konyhájában történt: felesége öngyilkosságának emlékét évtizedeken át, gyógyíthatatlan sebként hordozta. Az emberi lélek titkai közé tartozik, hogy a kapcsolatuk történetét fölidéző nagy sirató vers - a Rekviem egy asszonyért -, huszonöt évvel a tragédia bekövetkezése után született meg, s az élettől már búcsúzni készülő öregember szükségesnek tartotta megírni, ugyanabban a hónapban, amelyben az öngyilkosság történt.

Simon Jolán azonban nemcsak anya, élettárs, feleség volt, hanem az 1920-as évek ismert előadóművésze, a magyar és külföldi avantgárd költészet szuggesztív hatású tolmácsolója is. Kezdettől fogva a furcsa hangulatú, nehezen megközelíthető szövegekhez vonzódott. Első fellépésein - a Kassák alapította Ma című folyóirat és mozgalom 1917 - 1919-ben rendezett matinéin, estjein - György Mátyás, Barta Sándor, Kahána Mózes, Szélpál Árpád verseit mondta el.
1920-tól előadóművészként még merészebb feladatra vállalkozott. A Ma Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújvárott, Ungváron és Berlinben rendezett estjein a dadaizmus mestereinek alkotásait szólaltatta meg: Kassák, Barta Sándor, Hans Arp, Kurt Schwitters, Richard Huelsenbeck, Ivan Goll, Hugo Ball költeményeit. Ezeket Apollinaire, Blaise Cendrars és Marcel Lecomte egy-egy versével, valamint néhány néger népmesével és dalszövegekkel egészítette ki. Izgalmas, újszerűségével szinte sokkoló hatású műsorát 1923 és 1926 között néhány alkalommal Budapesten is bemutatta. Ha a Bécsben megújult, nemzetközivé vált Ma szépirodalmának Magyarországon hatása volt és visszhangja támadt, az jórészt Simon Jolán budapesti vendégszerepléseinek volt köszönhető.

1928-tól új vállalkozás lehetősége foglalkoztatta. Előbb a nyomdászok, majd a Munka-kör szavalókórusát vezette. A következő fél évtizedben szinte minden idejét és energiáját az újnak számító színpadi műfaj magyarországi meghonosításának szentelte.
A szavalókórus működésének 1932-ben történt betiltásával és a Munka-kör fokozatos széthullásával Simon Jolán életének legnehezebb időszaka következett. Egyéni fellépéseinek alkalmai megritkultak. Házasságában egyre kínzóbb gondokkal kellett szembenéznie. Bár egész eddigi élete során nyomorral és nélkülözéssel viaskodott, elviselhetetlennek érezte, amit 1936-tól kezdődően "népjóléti megbízottként" a segélyre jogosultak életkörülményeinek vizsgálata során látott, tapasztalt.
A kiszolgáltatottságnak és elesettségnek az a foka, az emberi tragédiáknak az a mérhetetlen sokasága, amivel "hivatali" munkája során találkozott, megrettentette. Reményt önmaga számára sem látott. Végül föladta. 1938. szeptember 25-én, vasárnap Bulcsú utcai lakásuk konyhájában pálinkát ivott, majd kinyitotta a gázcsapot."

Kassák Múzeum Budapest, III. Fő tér 1. Zichy-kastély.