Katarzyna Kozyra lengyel multimédia-művész In art dreams come true vándorkiállítása, mely számtalan videoperformanszból áll, sokaknak akár alapfokú felvilágosító tréningként is szolgálhat. Végre valaki didaktikusan felmutatja azt a nyilvánvaló igazságot, hogy az "igazi nő", pontosabban, akit az "igazi férfiak" annak tartanak, nem lehet más, mint egy transzvesztita, hiszen nincs nő, aki jobban ismerné a pornófilmeken és playmate-eken szocializált hím-fantáziavilágot, mint ők. Hogy ez a trivialitás általában mégis rejtve marad, annak elsősorban gazdasági okai vannak, sok nő ugyanis rezignált illúziógyárosként minden reggel szintén "nőt csinál magából", hogy élő guminőnek tettesse magát, mivel ez a létmód valóban nagyszerű előnyökkel kecsegtet azokkal a nőkkel szemben, akik lustán elbliccelik mindezt. Katarzyna Kozyra többéves projektjének elején pontosan olyannak néz ki, mint aki éppen ellógja a női szerep kényelmetlenebbik felét, amikor Gloria Viagra, a kétméteres, neccharisnyás, fétiscipős, vörös loboncos, lágyan ringatózó transzvesztita nyomába ered, hogy tanítványául szegődjön. És megkezdődik a kísérlet, Gloria megtanítja sminkelni, öltözködni, kihívóan mozogni őt, avagy "nőt farag" Katarzyna Kozyrából. Nyilvánvaló a provokáció, hiszen a berlini melegbárok drag queenje a tanító, míg a biológiai értelemben vett nő a tanítvány.
Katarzyna ugyanis rájön, hogy a női identitást sokkal szórakoztatóbban is meg lehet élni a két végleten (szexuális tárgy/ aszexualitás) túl, amennyiben játszani kezd, méghozzá könnyedén, szellemesen, arcátlan, jóízű pimaszsággal. Videofelvételekből létrehoz egy olyan világot, ahol a nemi szerep a nevetéssel egyenlő. Mert egyre megy, hogy ártatlan bárányka vagy gogo-táncos, díva vagy szent, nő vagy traszvesztita lesz-e aznap, azt választja, amihez éppen kedve van. Nincs determináció, választás van, ráadásul a döntés bármikor felülírható. Katarzyna Kozyra projektjében testi, biológiai önazonosság nem létezik: a test az, amit eljátszik. Ha kell, nő, ha kell, férfi, Éj Királynője és Hófehérke, tökös pom-pom lány és lógó zsírtömegbe bugyolált énekesnő, Gloria vörös parókás hasonmása, vetkőző transzvesztita műpénisszel vagy nyilvánosan kasztrált barokk operai hős. Ez utóbbi jelenet egészen különös, a szűk, fodros, abroncsos ruhába öltöztetett Katarzynát a barokk pompába burkolt udvaroncsereg előtt Gloria és a Mester, (a művésznő énektanára) levetkőzteti, - a művésznő egy fiatal fiút idéző testet visel magán, lapos mellkast és műpéniszt - majd egy ollóval akkurátusan kasztrálja, a vérző hímtag egy fémedénybe pottyan, mikor Katarzyna mint kasztrált énekes dalolni kezd. Nem kevésbé rafinált, de jóval derűsebb a másik jelenetsor, mely egy meleg fesztiválon készült, és azt mutatja be, ahogy Gloria szülinapi buliján Katarzyna előbukkan egy ajándékos dobozból - fehér ruhácskában, harisnyakötővel, vörös parókában, a transzvesztita hasonmásaként -, majd erotikus sztriptízt lejt. Amikor bugyija is lekerül, előbukkan hímtagja, amivel először a levegőt döfködi, majd lazán lekapja a műpéniszt, és a retiküljébe dobja.
A nemi szerepekkel való játék nem az egyetlen, ami Katarzynát foglalkoztatja, a lényeg ugyanis az imitáció. Nemcsak a nemek imitálhatóak, hanem például a test mérete is, az egyik performanszában (Díva, Reinkarnáció) egy operai súlyú, himbálózó mellű hústoronyba bújtatja vékony termetét. Ugyanígy átléphető az élő és élettelen, vagy a szent és profán közti határ is, a kettőt egy csapásra abszolválja a Pelagói Madonnában, mint körmenetben hordozott Madonnaszobor (a szobor az ő arcvonásait viseli, ezzel kvázi lenyúlhatóvá teszi a szakrális szférát is). Még a magaskultúrát is lebillenti a magas lóról, ezt végképp nagyon szemtelenül, hiszen órákat vesz egy Maestro néven futó énektanártól, és megtanul néhány áriát alapszinten, fülsértően imitálni, melyeket természetesen a nagyközönség elé is bocsát, derült égből lecsapó koncertek formájában. "Mindenben tehetséges vagyok!" - vallja. "Mindenkit manipulál" - mondják róla kurátorai. De nem elég, hogy bizonyos szerepeket magára rángat (mint például az Éj Királynőjét), hanem legendás énekesekkel is azonosul: Maria Callas fényképébe szinte belenyomja saját tükörképét. Maestro pedig nem csupán énektanára, hanem annak a felfokozott, érzelmektől viharos, túlfűtött világnak a képviselője is, ami az operákat jellemzi, melynek esszenciáját Katarzyna összeolvasztja saját identitás-rulettjével.
Vicces, önreflexív, bámulatosan könnyed (pszeudo)identitás-és testtörténet az In art dreams come true: skizoid testi mese. És akárhányszor elnevetjük magunkat Katarzyna Kozyra meghökkentő álomvilágát nézegetve, ne felejtsük el, hogy ez a rafinált, szellemes testnapló is a néhai Néray Katalinnak köszönhető.
