A képek ? némi iróniától sem mentesen ? Brinkmann festészetének köztéri imaginációjával játszanak. A festői beavatkozások látszólag természetesen illeszkednek a városképbe, közvetlen környezetükre utalnak, ugyanakkor irritálnak, és arra ösztönöznek, hogy friss szemmel nézzünk a valós környezetre éppúgy, mint magára a festészetre. Az illeszkedés és a kontraszt kényes egyensúlya vizuális feszültséget teremt. A kiállításon a montázsok egy falfestménnyel is konfrontálódnak, így a valóság és a fikció játéka tovább gazdagodik.
Katja Brinkmann festészete budapesti montázsaiban dialógusba lép a város kiválasztott helyszíneivel.
