| Gödöllő ugyanis a belga Turnhout testvérvárosa. Mint elmondta, azon az első látogatásán szeretett bele Magyarországba és a magyar művészetbe. Azóta tíz alkalommal járt nálunk, és mindig ellátogatott a gödöllői alkotótelepre, amelyet a száz éve létezett gödöllői művésztelep folytatásának tart. |
 |
| A művésznő műterme |
| Tavaly aztán Flandriában vendégkiállítást rendezett két magyar képzőművésznek: Katona Szabó Erzsébetnek és Orosz Istvánnak. Talán a flandriai szőnyegszövés hatásának is tulajdonítható, hogy a művésznő legújabb alkotásai óriási méretű faliképek - bőrből. |
 |
| A Vigadóban kiállított műalkotás |
| Ez a holt anyag élővé válik a keze alatt, és különleges jelentéstartalmat kap. Erről beszélt Ekler Dezső is, aki egy másik művészeti ág, az építészet szemszögéből elemezte a fal jelentését. Ez a bőrfal, amely 14 méter széles és 3 és fél méter magas, kifejezetten ide készült a Vigadó falára. |
 |
 |
|
| A Vigadóban kiállított alkotás részletei | ||
| Szinte sorsszerű volt az, hogy a századelején Nagy Sándor hazatérve Gödöllőn települt le és az is, hogy Katona Szabó Erzsébet Kolozsvárról jövet, ahol a Képző- és Iparművészeti Főiskola gobelinszövő szakán végzett, szintén itt telepedett le. A gödöllői művésztelep legjobb hagyományait folytatja korábbi textilművészeti munkáival, ruhaterveivel és újabban bőrkollázsaival, amelyeket Tatabányán is láthattunk a Kortárs Galéria jubileumi kiállításán. |
 |
 |
|
| A kiállítás meghívója | A művésznő által készített ruha | |
|
A megnyitón csodaszép sanzonokat hallhattunk Szilágyi Enikő tolmácsolásában, stílusosan flamand nyelven. Fotó: Peti Péter |
