Az egyszer már létrejött műalkotást (annak fénykép-dokumentációját) Kelemen visszaminősíti anyaggá, témává - felülírja, új szituációba helyezi, alakot helyez eléjük, és kapcsolatot teremt közöttük, tárgyakat ad a kezekbe, körbedíszíti őket. Nem arról van szó, hogy roncsolná és mintegy visszavonná, ironikus vagy tragikus módon megsemmisítené a régi és modern műalkotásokat. A duchamp-i ösztönzésekből ő más következtetéseket vont le. A műalkotás fogalmában háttérbe vonja a művet, előtérbe helyezi az alkotást. A befejezett, a kész művel szemben készülésének folyamatát hangsúlyozza. Zárt kozmoszával szemben nyitott elhelyezkedését egy befogadó, egy másik művész világában. A téma, a művészet nem semmisül meg, hanem megkettőződik. A beavatkozások mögött fölismerhető marad a múlt, csak nem megismételhető. A fenséges antik torzókról Winckelmanntól Rilkéig azt tanították nekünk, hogy képzeletünk kiegészíti, és egésszé változtatja a töredéket. "Nem ismerhettük hallatlan fejét, / melyben szeme almái értek. Ám a / csonka test mégis izzik, mint a lámpa, / melyben mintegy visszacsavarva ég / nézése." (ford. Tóth Árpád). Kelemen festészetének egyik témáját csavarja vissza a patetikus redőzetű tógára , ott most egy tűzpiros mackó-fej virít. - Radnóti Sándor A kiállítás helyszíne: Vintage Galéria 1053 Budapest, Magyar utca 26. Kiállítás megnyitó: 2005. február 8-án 18-20 óráig. A kiállítás megtekinthető: 2005. február 8. - március 4. Nyitva tartás: keddtől péntekig 14-18 óra között Illusztráció: Kelemen Károly: Két Herkules, 1984, 100x130cm, akril, vászon, fotó
