Van-e tényleges jelentősége azon kijelentésünknek, hogy "a saját szememmel láttam"? Becsaphatjuk-e vele önmagunkat és másokat? Talán ez a néhány sor és a témában rendezett kiállításom meditációra késztet. Személyekbe, tárgyakba és eszmékbe olyasmit látunk bele, ami nem, vagy nem kizárólagosan létezik, más meglévő dolgokat pedig gyakran nem veszünk észre. E felületességünk szerencsétlen esetben manipulálhatósághoz vezet, a legjobb ha beismerjük, gyakran még a saját szemünknek sem hihetünk. Lehet-e egy tárgy egyszerre gömb és kocka, szeretetteljes és visszataszító? Kiolvashatunk-e belőle többféle jelképet? Ugyanazon plasztika különböző nézőpontból szemlélve karakteresen más formákat mutat. E formák lehetnek ismertnek vélt jelképek, szimbólumok, absztrakt téridomok. Például az itt látható képek egyazon tárgy (a Végtelen történet) különböző nézetei. Ez a matematikából ismert szimbólum, a végtelen jel egy kitekert, nyilakkal feldúsított vagy dinamizált egymásba incselkedő játéka. Speciális helyzetekből nézve a biológiában használt meredező nyilú hímjel és a pozitív befogadás nemiségét szimbolizáló női jel rajzolódik ki. Ezek szívszerű egybeolvadása, egymással, egymásért harcoló felek ritmusa, kereszteződése. A kiállítás több szálon fut. Az egyik könnyen felismerhető, konkrét jelképeket magába foglaló tárgyakat mutat be. A másik szál létrehoz, illetve kiválaszt egy absztrahált felületet, melynek nagyon sokféle felhasználási változatára mutat be példákat. Ily módon földolgozva a tárgyak jelentése, emocionális hatása mindig változik. Vannak statikus és a közönség által mozgatható szobrok, a térbeli formákból vetített síkszerű plasztikák, majd ténylegesen ezek síkbeli képlenyomatai. A beskatulyázás, az egy nézőpontú szemlélődés helyett járjuk körül, figyeljük meg a tárgyak önmagukkal és másokkal való kapcsolatát, variációit. Ily módon ez a tárlat egy kiállítás sorozat második darabja, követve az év elején, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett vari.art gondolatmenetét. Célszerű a látottakon kicsit meditálni, tapasztalásainkkal összevetni, és csak utána véleményt alkotni. A tárgyak nemcsak alapvető kinyilatkoztatásokat, dogmákat kérdőjeleznek meg, hanem számos példával szemléltetik és absztrakcióval sejtetik, hogy a világ - beleértve emberi kapcsolatainkat is - színesebb, mint ahogy azt mindennapjainkban előítéleteink révén megéljük. A tudománytörténetben az aktuálisnak gondolt törvényeket dokumentálják, majd az újabb felismerések magasabb rendű, általánosabb törvények követik. Mindennapi emberi kapcsolatainkban még jobban megvan ez a felületesség, amellyel egyfajta rosszul értelmezett hatékonyságra törekszünk, ezzel meggátoljuk magunkat kapcsolataink elmélyítésében. A földről nézve szabályosan, egy helyben köröző sárkányrepülő, valójában egy speciális dugóhúzószerű torzult csavarvonalon halad. A relativitás, a viszonyítás nemcsak a fizikában fontos vagy nélkülözhetetlen. A tárgyak nemcsak megkérdőjeleznek alapvető kinyilatkoztatásokat, dogmákat, hanem számos példával szemléltetik és absztrakcióval sejtetik, hogy a világ - beleértve emberi kapcsolatainkat is - színesebb, mint ahogy azt mindennapjainkban előítéleteinkkel megérjük. Például egyenruhába bujtatott mozgatható plasztikák csak látszólag egyformák, mert belső felépítésük miatt, egymástól minden másban eltérő, öntörvényű mozgást végeznek. Ugyanakkor látszólag teljesen különböző struktúrák azonos szerkezetük (belső működésük) miatt lehetnek rokonlelkek, mert külső hatásokra azonos módon reagálnak. ? Kelle Antal Megnyitó: 2005. szeptember 15. 18 óra A kiállítást megnyitja: Urbán Gyula író, rendező A kiállítás megtekinthető: 2005. szeptember 15. - október 08. Nyitva tartás: keddtől szombatig 12-18 óráig A kiállítás helyszíne: Ponton Galéria, 1015 Budapest, Batthyány u. 65.
