Helyszín: Az Iparművészeti Múzeum kupolaterme
Időpont: 2005. január 14-én 15 órakor
Kelle Antal a kiállításról:
Mi ez? Kiáltvány? Nem, inkább ?suttogvány?, amely a hangos világban talán jobban célt ér az érzékeny fülek számára. A ?vari? szó a ?variation? (variáció) rövidítése, a ?.art? pedig a nettől (számítástechnikából) kölcsönzött formai megjelenítés, együttes jelentése pedig: a művészeten belüli interaktivitás lehetősége. Amióta képzőművészet létezik, szinte minden művész készít saját maga számára variációkat a körüljárt témáról, ám leggyakrabban csupán a végeredmény kerül a publikum elé. Vannak művészek, akik megmutatják a köztes, vagy számukra kedves változatot is, többen pedig évtizedeken belül sem tudják befejezni a választott témát. Miért ne lehetne az alkotói folyamatot nyitva hagyni? Azaz ? lezárás helyett ? megadni a lehetőséget, hogy mások is részesei lehessenek az alkotásnak, érzelmeik, hangulataik, környezetük visszatükröztetésével. Hozzunk létre olyan tárgyakat, melyek szerkezetükben, megjelenésükben és működésükben egyaránt magukban hordozzák a mobilitást. Azt a tulajdonságot, hogy formájuk megváltoztatható, sokféleképpen átrendezhető és így környezetükhöz, a velük foglalatoskodókhoz flexibilisen alkalmazkodnak, miközben saját karakterüket megtartják. Ez a nyitottság, vagy ? kissé már lejáratott szóval ? interaktivitás szerintem szükséges, időszerű és ellentmondani látszik a ?Nesztek, ezt nektek tojtam, csodáljátok az aranytojást!? szemléletével. Ha ez az eszmefuttatás egy újabb ?izmus? pökhendi kiáltványa lenne, valóban így volna stílszerű. Úgy gondolom, hogy a meglévő és folyamatosan születő hagyományos művészi értékek mellett szükség van valami másra is. Nem elsőbbségi igény bejelentéséről van szó, hiszen elszigetelt próbálkozások és leegyszerűsített mérnöki megoldások (építőszekrény elv) régóta ismertek. Ilyenek: Vasarely képkirakó mozaikja, Rubik kígyója és kockája, a tudományban a ?végeselem" megközelítés, valamint az építészetben Frank O. Gehry burjánzó felületeinek konstrukciós módszere is. Részemről csupán annyiról van szó, hogy a vari.art címszava alá tömörítsek, vagy indítsak el egy olyan mozgalmat, amely tudatosabban foglalkozik ezzel az időszerű, ?levegőben lógó? problémával. Ösztönös belső késztetésem mellett éppen ezért igyekszem a végtelenségig leegyszerűsíteni ? gyakran matematikai absztrakciókkal szemléltetni ? az e téren jelentkező gondolataimat, reménykedve a közönség könnyebb ráérzésében. Talán bíztató jelzés lehet, hogy magam a meditációs játékok ösvényén keresztül jutottam erre az útra. Remélem, hogy sokan, egyre többen fogják érezni a mobilitás és az interaktivitás szükségszerűségét.
A társművészetekben ? például a zenében ? sokkal erősebbek ezek a törekvések. Gondoljunk az improvizációkra vagy a muzsikusok kreativitását igénylő olyan művekre, ahol csak a különböző hangszerek megszólalási időtartamát, hangulatát, variációit írják elő (például Pierre Boulez, Steve Reich, Philipe Glass stb). Ez a képzőművészetben is hasonló lehetne. A vari.art plasztikáimból a legszebb, legizgalmasabb pozitúrákat művész barátaim csalogatják elő. A publikum számára felszabadítva azonban már nem az a kérdés, hogy ?jó?, szép?, korszerű??, hanem hogy személyes, kapcsolódó és nem bebetonozott! Nem leereszkedésről vagy felemelésről van szó, hanem valami együttes, nem véglegesen lezárt eredményről. A remények a lehetőségek és az alázat szülte emberi erények közös részét kívánja erősíteni. Nekem új, izgalmas terület, természetes igény. Gyertek velem!
