Képzelet és mitológia Juan Soriano művészetében

A Franciaországban élő 82 éves művészt visszahúzódó természete miatt az európai közönség csak többé-kevésbé ismeri, ezzel szemben műveiben a sokszor kegyetlen humor, irónia veszi át a szerepet.
Klasszikus művésznek tekinthető abból a szempontból, hogy fellázadt a Mexikói Iskola társadalmi realizmusa ellen, sokkal inkább foglalkoztatta a mitológia, az antik világ, a képzeletbeliség. Műveinek lényegét, mondanivalóját allegóriába ágyazza, ennek ellenére tisztán érthetőek, világosak. Művészetét alapvetően befolyásolja, hogy kötődik a klasszikus formákhoz és kifejezésmódokhoz. Festészetében számtalan technika alkalmazására képes, és birtokában van a különböző stílusoknak.

Első szobrai kisméretű, bensőséges alkotások, de bennük rejlenek a későbbi monumentális művek arányai.
Korai ábrázolásai közül néhány elveszett, és csak az utóbbi időben bukkant fel újra. Ezek a szobrok összetett, szövevényes terrakottából készült kompozíciók, amelyeken már feltűnik a Sorianora jellemző organikus külső.

Később már a biológiai természet nyomja rá bélyegét műveire (Kacsa, Kakas).
A mexikói művész szobrai annak ellenére, hogy bronzba vannak öntve vagy élettelen anyagba mintázva, élő és pulzáló formák érzetét keltik, minden alkotása megkísérli visszaadni az élő forma és a statikus anyag ellentétében rejlő feszültséget, mint például a kiállításon is szereplő Szirén. Az ábrázolt alak részben madár, részben ember, melyben megtestesül az érzékiség és azoknak a lényeknek a szexualitása, akik daluk édességével elcsábították a tengerészeket, és a halálba küldték őket.
A bronzpáncél a földhöz köti a szirént, a szemlélőnek pedig az a benyomása támad, hogy az alak mindjárt elrepül, ugyanakkor tudja, hogy a hatalmas mérete miatt ez lehetetlen.

Soriano művészetében pozitív és negatív térrel kísérletezik, az üres teret pedig mint kifejező elemet tanulmányozza.
Az üresség kezelésére a Galamb című szobra az egyik legjobb példa, amelyen a szárnyas teremtményt ikonszerűen ábrázolja. A tárlaton a nagyméretű szobrok kicsi változatai, fényképeken pedig eredeti méretük látható.
Soriano személyes, esztétikailag megnyugtató, az összetett formai megoldásai által pedig különösen izgató szobrászművészetével november 25-ig lehet ismerkedni a Király utcában található galériában.

Juan Soriano

1920-ban született Guadalajarában. 1934-ben részt vett egy gyűjteményes kiállításon a Guadalajarai Regionális Múzeumban, műveit látva Lola Álvarez Bravo, María Izquierdo és José Chávez Morado arra buzdítják, hogy költözzön Mexikóvárosba.
Tanul, majd tanít, 1945-től 1953-ig kortárs újságoknak dolgozik, díszletet tervez, könyveket illusztrál, és számos önálló kiállítást készít.
1957-ben Jalisco állam kormányától José Clemente Orozco díjat kap.
1975-ben Párizsba költözik, ahol a Bramsen et Clot rézmetsző műhelyben dolgozik.
1978-tól 1980-ig műveit az Egyesült Amerikai Államokban, Mexikóban, Magyarországon, Franciaországban, Dániában, Norvégiában, Spanyolországabn és Portugáliában állítja ki.
Később a volt Szovjetunióban, Lengyelországban, Németországban, Belgiumban is bemutatkozik.
1987-ben a mexikói kormány a Művészetek Nemzeti díjával tűnteti ki.
Érdeklődése a közterületekre tervezett monumentális szobrok felé irányul. Nagyméretű bronzszobrai jelenleg a Garrido Canabal Parkban, Villahermosában, Tabascóban (A bika), a Monterreyi Kortárs Művészeti Múzeumban, a Guadalajarai World Trade Center mellett találhatóak.
2000-ben a Pekingi Nemzeti Szépművészeti Múzeum retrospektív kiállítást rendez olajfestményeiből, szobraiból, és faliszőnyegeiből.

Fotó: Szilágyi Katalin