A pályakezdés esélyeit segítő, közel 400 fős egyesület a művészeti szcéna egyik alakító tényezője. Sokoldalú csapat, a tagokat csupán a közös terep és az életkor fűzi össze, de a felfogásbeli és műfaji különbségek ellenére sokat tudnak adni egymásnak ? és együtt a közönségnek is egészen mást jelent a megjelenésük, mint a szűkebb alkotói csoportok vagy önálló művészek bemutatkozása. Az idei tárlat kurátorának meghívott Petrányi Zsolt a legjobb pontot ragadta meg: három egyszerű kérdést intézett a stúdiósokhoz, ezek megválaszolása volt a részvétel feltétele. A kérdések a hazai művészeti élet legfontosabb tendenciáira, témáira és a művek megjelenési módjára vonatkoztak, a válaszokból pedig összeállt egy nemzedék vallomása létének közegéről: a művészetről. A teljes szöveg, a körkérdések és a névtelen válaszok a kiállítás kétnyelvű kiadványában olvashatók. Jó szívvel azt javasolnám a Stúdiónak, hogy vigye el az ország minden galériájába és kiállítóhelyére, a kurátoroknak, művészettörténészeknek pedig azt, hogy olvassák, kóstolgassák, mert ilyen közvetlen, őszinte, komoly és intenzív szöveg a kortárs képzőművészetről, annak belső alakító erőiről még nemigen született. A kétnyelvű kiadás ugyanezt a világ felé is tolmácsolja, Petrányi és az FKSE ezzel a kis, fekete-fehér füzettel, kis befektetéssel és zseniális ötlettel nagyot dobott, ami hosszú évekig kamatozni fog.
A kiállításon mindez csupán néhány szóban jelenik meg: azokban a kulcsfogalmakban, amelyek szintén a válaszokban fordultak elő, és amelyekből hármat kiemelve, Petrányi három szekcióba sorolta a műveket. Az első részbe a kifejezés formáját is az üzenet részévé emelő munkák kerültek: Czene Márta képmezőkre bontott, emlékezet-fragmentekből komponált képei, Kokesch Ádám hulladéktárgyakból szerkesztett pszeudo-műszere, Kolarevics Rita videói és fotói az élet tereinek bedeszkázásáról. Itt láthatjuk iski Kocsis Tibor meditációra hívó, gyönyörűséges és gigantikus triptichonját a Vezúv holdbéli felszínéről, Asztalos Zsolt sorozatát, amelyen a vegyjelekkel ábrázolt kémiai folyamatokat emberi kapcsolatokkal azonosítja, és ide kerültek Balázs József Tamás összehajtható és síkba hozható plasztikái is. A második blokkban radikálisabb, kifejezetten társadalomkritikus művek sorakoznak, hanginstallációk és objektek, az ökológiai katasztrófa előtt aktivizáló gondolatok ? kitűnőek Kaszás Tamás asszamblázsai és metszetei ?, egészen provokatív művek is láthatók, mint például a SZAF alkotócsoport feszületekből kirakott terepasztala, vagy Szigeti Gábor Csongor anti-fényreklámja. A harmadik szekció témája a ?kísérleti egoizmus? lett, többek között Fischer Judit tömegcikkeket ábrázoló finom akvarelljeivel, Tranker Kata ökotudatos és egyben ironikus-szépséges environmentjével, Navratil Judit groteszk rajzaival, vagy Martin Henrik űr-fosszíliáival.
